Szentesi Éva: ja, azt nem
Szentesi vasárnap este karcol.
Szentesi vasárnap este karcol.
„Akkor jönnek rá, hogy élni akarnak? Akkor jönnek rá, hogy őket még nem lehet kivonni a forgalomból? Mi történik ilyenkor a fejükben, szívükben, lelkükben és a nadrágjukban?" A „krisztusi kor" sok férfi életében elhozza azt a változást, ami nem biztos, hogy a velük azonos korban lévő nőkre is jó hatással van...
Régi. Kopott. Hároméves. Valamit mégis nehezen dob ki az ember. Vagy valakit. Még akkor sem, ha az illető egy másik nő férje lesz... sőt, akkor nehéz csak igazán kidobni.
Ha egyszer Szentesi Évának eldurran az agya, akkor ő kőkeményen beolvas bárkinek. Most épp a semmitmondás nagymesterei kapták meg a magukét. Kamatostul...
Vajon hogyan találhatod meg önmagad, amikor azt hiszed, hogy már minden elveszett? Vendégszerzőnk sem tudja még a választ, de keresi...
„Ha egy férfi egy fokkal szebb az ördögnél, már jó. Az ő teste nem lehet zavaró. Ha mégis, akkor sem." Vigyázat, provokatív tartalom! (Vigyázat, modoros figyelmeztetés!)
„Férfi vagyok, meleg vagyok, magyar vagyok, londoni vagyok, elvált vagyok, szingli vagyok, önző vagyok, boldog vagyok. Nem egymás után, hanem egyszerre. Hosszú volt az út, amíg eljutottam idáig, közben sokszor nevettem és sírtam a boldogságtól, a szomorúságtól, a vágyakozástól, a csalódástól és a reménytől."
Ha két egyenrangú kolléga közül mindig a nőtől várják el, hogy kávét főzzön, az nem csupán kellemetlen. Ilyen az, amikor a felszín alatt zsigerből jövő szexizmus rothaszt a munkahelyen:
Nem biztos, hogy belül is az van, ami kívül. Legalábbis Szentesi Éva Rúzsa és Tükre erről árulkodik.
Ez a beszéd! Olvassátok el, és – na, ezt nem szoktuk kérni, de most igenis megtesszük – terjesszétek!