Miközben a magyar is elöregedő társadalom, a gyerekszám pedig csökken, az állam sem tesz azért, hogy vonzóbbá váljon az idősellátás munkavállalóként. Mármint a közszférában, mert itthon is egyre több a magánintézmény, illetve a gondozók külföldre vándorlása sem szűnt meg. Szemle.
Stoiber Vivien videója megmutatja, milyen lelki és fizikai terheket cipelnek a demenciával élők hozzátartozói nap mint nap.
Stigmatizáció, kilátástalanság, kiégés és anyagi bizonytalanság: sok demenciával érintett családnak ez a valósága ma Magyarországon. Creatorunk, Stoiber Vivien, demenciára szakosodott gyógytornász és digitális tartalomgyártó ebben a cikkben ezeknek az embereknek a hangját próbálja felhangosítani, hogy minél többen hallják meg őket.
Ha egy családban megjelenik a demencia, az nemcsak az érintett személy életét változtatja meg, hanem kihat az egész családra – a gyerekeket is beleértve. Mégis gyakran kimaradnak a beszélgetésekből, nem visszük őket magunkkal látogatóba, és ha kérdeznek, tereljük a témát. A szándékunk jó: megóvni őket a nehéz érzésektől. De vajon valóban ez a legjobb, amit értük tehetünk?
Vannak témák, amikről nem kényelmes beszélni. Ilyen: az öregedés, az elmúlás, az időskori kiszolgáltatottság – a kieső katéter, az áll szélén lecsorgó leves, a hetek óta meg nem mosott haj, a gyász csendje. Az elhallgatásuk azonban nem megszünteti őket, hanem csak még hangosabb magányt eredményez: és nemcsak az érintett, de az őt körbevevő család számára is. Interjú Áfra Jánossal új kötete, a Kitakart anyám kapcsán.
Nehéz hálából gondoskodni valakiről, ha ő maga nyújtja be a számlát azért, mert a világra hozott.
Ha egy idős hozzátartozónk már nem tudja önállóan ellátni magát, nehéz döntések várnak ránk: otthonápolás vagy idősotthon? Ez egy nehéz, változással teli időszak, ami nemcsak az érintettnek, de a hozzátartozóknak is megterhelő. Hogyan lehet erről beszélgetni? Mit tehetünk, ha a nagyszülő hallani sem akar a költözésről? Szili M. Hanna pszichológust kérdeztük.
Az élet rendje, hogy a gyerekek egyszer kirepülnek a családi fészekből – de mi történik, ha egyszer csak vissza kell térni, hogy idősödő, gyakran demenciával élő szüleikről is gondoskodjanak? A szendvicsgeneráció tagjai egyszerre szülők, házastársak, szakácsok, koordinátorok, ápolók és dolgozó emberek – egy személyben.
A láthatatlan munka olyan – javarészt nőket érintő – tevékenységek összessége, amelyeket nem ismernek el hivatalosan, nem fizetnek meg, és gyakran észrevétlenek maradnak, pedig nélkülözhetetlenek a mindennapi élet és a társadalom működéséhez. Fogalommagyarázónk új részében ezzel foglalkozunk.
Egy demenciával élő szerettünk otthoni ápolása embert próbáló feladat. Ahogyan a betegség súlyosbodik, minden egyes nap új kihívásokat tartogat. Előbb-utóbb mindenki fejében megfogalmazódik a gondolat: meddig mehet ez így? Keressünk egy otthont? Mi lenne a legjobb megoldás? És mit fognak szólni mások?
Glow
Lagom
Glow
Lagom