Pop Mert Julián nyílt levélben fordult Magyar Péterhez a Tisza gyermekvédelmi konferenciája kapcsán – a kommentekből pedig kiderült, hogy messze nem állunk még készen arra, hogy meghallgassuk az áldozatokat.
Ma már sok mindent tudunk az iskolai bántalmazás felismeréséről, megelőzéséről és kezeléséről, ennek ellenére az ilyen ügyek végkifejlete sokszor az, hogy az áldozat vált iskolát. A látszat ellenére azonban ezzel nincs megoldva a probléma, hiszen a zaklatás soha nem néhány gyerek, hanem az egész közösség ügye.
Megszavazta a parlament az az Alaptörvény 15. módosítását, amelyben a gyerekek védelméről szóló törvényre hivatkozva nemcsak a Pride betiltása, hanem többek közt a gyülekezési jog korlátozása, és annak rögzítése is szerepelt, hogy az ember vagy férfi vagy nő. Az Alaptörvény a tizenötödik módosításával holnaptól léphet hatályba – és mindenki számára komoly következményekkel járhat.
„Holnap akár a számodra fontos jogok is sorra kerülhetnek!” – Laczó Adrienn lemondott bíró szerint ami idehaza történik, már nem jogalkotás. Az Alaptörvény módosításához nálunk elég a kétharmad – ami 15 éve tart. Ezt, és hogy a kormány semmilyen önkorlátozást nem mutat, nem látták előre a rendszerváltáskor.
Nem volt hivatalos határozat, Marianna mégsem vihette haza a kórházból a kisfiát. Az édesanya azóta minden erejével azon van, hogy együtt lehessen a gyerekével, a rendszer azonban ahelyett, hogy segítené, akadályozza a családot. Mariannával, párjával, valamint dr. Boros Ilonával, a családnak jogsegélyt nyújtó TASZ jogászával a Partizán készített interjút.
Negyedszázada dolgozik a gyermekvédelemben. Ózdon nőtt fel, szülei, és egy csodálatos nagymama mellett, aki analfabéta volt, cigánytelepről tört ki. Ő főiskolát végezhetett, szociális munkás lett. Hivatását tartja annyira fontosnak, mint bárkiét, és minden szavával, tettével emelni igyekszik a szakmát. Ismerjétek meg jobban Váradi Évát!
Nincs elég szakember, nincs elég épület és elég ágy, nincs elég segítő, nincs biztonság, nincs valódi párbeszéd a magyar gyermekvédelemben. De van: gyerek. És az ő problémáikkal rendszerszinten nem kezd az ország (szinte) semmit. Dr. Gyurkó Szilvia megnyomja a vészcsengőt.
Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember kétrészes cikksorozatának első részében arra tesz kísérletet, hogy megmutassa, mit is jelent valójában ma Magyarországon az, hogy gyermekvédelem. És elmondja, hogy mindannyiunk gyerekeit (mind a másfél millót) érinti, nemcsak a 110 ezer veszélyeztetettet vagy a 24 ezer állami gondoskodásban élőt.
Eleve szuper a gondolat, hogy veszélyes eszközzé nyilvánítsuk a mobilt. Mi tenne jobbat ennek az ügynek egy kis démonizálásnál? Mi lehetne hatékonyabb (különösen tizenéveseknél), mint a totális tiltás?
Kinek a békéje, kinek a csendje a közérdek? Az áldozatoké, vagy az elkövetőké és cinkosaiké?