Ma, amikor a nőket megszégyenítik, nem égetik meg őket ugyan boszorkányságért, de sok esetben szexuális zaklatással és bántalmazással is szembesülhetnek. Pedig azzal, hogy a nőket a szexualitásuk miatt megszégyenítjük, azt az elképzelést erősítjük, hogy csupán tárgyak, amelyeket irányítani kell.
Izland a tökéletes példa arra, hogy a nemek közti egyenlőséghez többre van szükség a megfelelő rendeletek megalkotásánál.
Még mindig sokkal jobb férfinak, mint nőnek születni Európában: az ő helyzetüket, úgy tűnik, egyedül az alkoholfogyasztás nehezíti, míg egy nő nemcsak akkor jár rosszabbul, ha gyereket szül, de akkor is, ha magasan képzett.
A gyerekek már óvodáskorban magukévá teszik az elképzelést, hogy természetes és igazságos a háztartási és érzelmi munka egyenlőtlen elosztása – ez pedig egyenes út a jelenséghez, amit úgy hívnak: nemek közti kimerültségi szakadék.
Ha a nemi erőszakot sajnálatos, de némileg elkerülhetetlen dolognak állítjuk be, azzal elhárítjuk magunkról a felelősséget, és meg se próbálunk lépéseket tenni egy olyan társadalom megteremtése felé, amely nem tolerálja a szexuális abúzust.
Háromszáz méteres petíció, több tízezer aláírás a már-már röhejesen előítéletes, de ma is ismerős érvek ellen. Ismerd meg az új-zélandi siker tanulságos történetét:
Az Egyesült Királyságban a 1842. évi bányászati törvény megtiltotta a nőknek, hogy a föld alatt dolgozzanak. Nem azért, mert gyengék voltak a feladathoz vagy féltették őket. Hanem mert úgy vélték a törvényalkotók: a férfiak jelenlétében nadrágot viselő nők „alkalmatlanná váltak a házasságra és az anyaságra”.
Az üvegplafon kifejezést egy Marilyn Loden nevű nő találta ki – majd egész életében azon dolgozott, hogy felszámolja a jelenséget. Az ő története következik.
Vannak országok, amelyekben elérhető közelségbe került a nemek közti egyenlőség, Magyarország azonban évek óta a sereghajtók táborába tartozik.
„Szabadság és emberi jogok – ez az, amire a világnak a legnagyobb szüksége van, ez az, amire mindenki vágyik” – mondta a 2014-es torontói Pride megnyitóján Izland korábbi miniszterelnöke, Johanna Sigurdardottir, aki hivatali ideje alatt is határozottan kiállt az egyenlőség mellett.