Az alkotóktól nemcsak amiatt volt jó ötlet Saroltára építeni egy sorozatot, mert valós történelmi gyökereket tudhat magáénak a karakter, hanem amiatt is, mert a Bridgertonban feltűnő karizmatikus, végtelen iróniával, cinizmussal bíró uralkodó kapcsán igazán szép írói és színészi feladat bemutatni: mit rejt a páncél, és miért lett olyan amilyen idősebb korára a sokszor furcsának és flegmának ható Sarolta.
A parókák a XVIII. század közepe táján vészes mértékű növekedésnek indultak, hiszen átmenetileg még azt az eszményt is lefektették az ambiciózus párizsi hajszobrászok, hogy a női megjelenésben a száj felezővonalként szolgáljon: vagyis hosszban ugyanannyi legyen felette, mint alatta. Sarolta királyné parókáinak nyomában:
Művészettörténész vendégszerzőnk izgalmas és hiánypótló elemzése egy megosztó jelenségről: színes bőrű színészek „fehér” szerepekben, szemnek szokatlan sokszínű szereposztás a vásznon és a színpadon, blind casting és tudatos érzékenyítés… Kommentelni értő olvasás után érdemes. Köszönjük.