Címke: láthatatlan munka

Stoiber Vivien demenciaszakértő megmutatja, mit élnek át a szendvicsgeneráció tagjai, akik MÉG a gyerekeiket nevelik, és MÁR gondoskodniuk kell a szüleikről.

Az élet rendje, hogy a gyerekek egyszer kirepülnek a családi fészekből – de mi történik, ha egyszer csak vissza kell térni, hogy idősödő, gyakran demenciával élő szüleikről is gondoskodjanak? A szendvicsgeneráció tagjai egyszerre szülők, házastársak, szakácsok, koordinátorok, ápolók és dolgozó emberek – egy személyben.

Sok családban az anya menedzseli a családi rendszert, annak minden látható és láthatatlan feladatát. A magányos működtetői szerepkörbe könnyű belecsúszni – kimászni belőle annál nehezebb. Hogyan írjuk felül a berögzült családi munkamegosztást (vagy meg nem osztást)? Szakértőnk elárulta: a változás meglepő módon nem a családi dinamikánál, hanem önmagunk megismerésénél kezdődik.

A láthatatlan munka olyan – javarészt nőket érintő – tevékenységek összessége, amelyeket nem ismernek el hivatalosan, nem fizetnek meg, és gyakran észrevétlenek maradnak, pedig nélkülözhetetlenek a mindennapi élet és a társadalom működéséhez. Fogalommagyarázónk új részében ezzel foglalkozunk.

Nem a Mikulás, a manók vagy a kapitalista fogyasztói kultúra teszi az ünnepeket varázslatossá. Hanem a nők gyakran láthatatlan, el nem ismert munkája.

Túlterheltség, magány, gazdasági kiszolgáltatottság, szorongás a rájuk nehezedő elvárásoknak való megfelelés, és az anyasággal kapcsolatos sok, egymásnak is ellentmondó információ miatt – ezek voltak a leggyakoribb válaszok, amiket a közel 3 ezres követőszámmal rendelkező Instagram-oldalamon az egyszerűnek tűnő „Hogy vagy?” kérdésre adtak a megszólított anyák.

Itt az ideje, hogy hangosan kimondjuk: amellett, hogy az anyaság csodálatos szerep, egyben irtó nehéz is. Hiszen folyamatos jelenlétet, intenzív érzelmi és fizikai gondoskodást igényel. A Beszélnünk kell! legújabb epizódjának témája: az anyai kiégés, annak hatásai a család egészére. No meg a gyógyulás lehetőségei.

Aztán amikor már minden munkát elvégzel a helyeden, naponta többször elővarázsolod a terülj-terülj asztalkámat, nap nap után készíted a villásreggelit, a két-három fogásos ebédet és a meleg vacsorát abban a szűkös térben, ami akkor és ott a világodat jelenti, egyszer csak megutálsz mindent, amit a felmenőidtől kaptál. A bölcsességektől kezdve a receptekig mindent.

Bár a nők egyre inkább részt vesznek a munkaerőpiacon, továbbra is ők (azaz mi) viselik a legtöbb felelősséget a fizetetlen háztartási és gondozási munkáért. Ez még akkor is így van, ha a férfiak és a nők is teljes munkaidőben dolgoznak. Még akkor is, ha a nők az elsődleges kenyérkeresők. És még akkor is, ha a férfiak munkanélküliek.

„A mai magyar közbeszédben a gondoskodás eléggé szentimentális fogalom. A nőhöz társítják mint veleszületett, ösztönös tulajdonságot, sőt életfeladatot, hogy gondoskodjon. Pont ezért is hagytuk el a címben” – interjú a Ludwig Múzeum Handle With Care című kiállításáról: egy tárlatról, ami összekapaszkodást kínál akkor is, amikor szinte már felőröl a másokkal való törődés.