Címke: szerelem

A Rúzs és Tükör nem is szólhat Mindenszentek napján másról, mint valakiről, aki nincs már köztünk. De a példája, az emléke, a keze nyoma, az illata, a szeretete soha nem halhat meg. És ez így van jól.

Csak 21 sor. De mennyi minden van benne! Esti olvasnivaló Szentesi Évától.

Meghal a nagymamád. És közben a szerelmed összetöri a szívedet. Melyik fáj jobban? Szabad ilyet kérdezni? És érezni? Ami mellékes: férfi szerző, ami a lényeg: emberi írás.

Elégedettséget okoz-e, ha azt látod, hogy a (nő)társadat boldoggá teszi a futás? Úgy tűnik, léteznek ilyen férfiak! Prónay-Zakar Gina alaposan kifaggatott néhány „futóférjet" erről a kérdésről!

Vajon többet ér az a diploma, amit még az internet világa előtt szerzett meg a birtokosa? Van itt valaki 25 alatt, aki még jár könyvtárba? Pedig érdemes lenne... mert az ember igazi kincsekre lelhet ott. Nem feltétlenül könyv alakban.

„Ha a kéket veszed be, a játéknak vége, felébredsz az ágyadban, azt hiszed, amit hinni akarsz. De ha a pirosat és itt maradsz Csodaországban, én megmutatom neked, milyen mély a nyúl ürege. Ne feledd, minden, amit kínálok, csak igazság, semmi több..." - Morpheus. Szentesi Éva az elmúlt egy hétben kivonta magát a forgalomból, megjárta a Mátrixot, és magtalálta önmagát.

Ha eljöttél volna... de nem jöttél. Mélyen személyes „levél" a férfinak, aki nem volt ott. Vajon, mi lett volna, ha...? Vasárnap esti olvasnivaló.

Kormos Anett most tök komoly cikket írt. Tényleg! Méghozzá a szerelemről. Aki nem hiszi, olvassa el!

„Légy igaz szerető, mert a szerelem bölcsebb, mint a tudomány, bár az bölcs, és erősebb, mint a hatalom, bár az erős. Lángszínű a szárnya, és teste színes, mint a láng. Az ajka édes, mint a méz, és a lehelete olyan, mint a tömjén" – Oscar Wilde. Aki így ír a szerelemről, az rossz ember nem lehet, bármit is mért rá a sors.

Meddig lehet hazugságban élni? Meddig hitethetjük el magunkkal, hogy kölcsönös szerelemben élünk, noha minden jel ennek az ellenkezőjét mutatja? Meddig szolgáltathatjuk ki magunkat az érzelmeinknek? Mikor kapunk észbe? Egy történet, amely – az a gyanúnk – meglehetősen tipikus. Sajnos.