Címke: buddhizmus

Thaiföld egyik legnagyobb ünnepe a Songkran fesztivál, a buddhista naptár szerinti újév, melyet április 13. és 15. között tartanak. Ilyenkor az emberek meglátogatják a családjukat, nagyokat lakomáznak, adakoznak, illetve más módokon is vonzzák a jó karmát. De hogyan lett a spirituális ünnepből a thai fővárosban, Bangkokban hosszú napokig tartó, össznépi, totálisan őrült vízi csata? És miért, de legfőképp hogyan ünnepli a magyarországi thai közösség az újévet Kőbányán, május elsején?

De miért rémisztő a sötét? És miért félünk még felnőtt fejjel is? Van ennek valami evolúciós haszna vagy racionális magyarázata? Hogyan küzdhetők le félelmeink, szorongásaink, amelyek újabb és újabb tárgyat találnak maguknak? Mit gondol erről a pszichológus, a kulturális antropológus és a buddhista tanító?

A mókuskerék hirtelen megáll, te magadba nézel, és meglátsz valamit.

Szomorúságot egy falásra eltüntető gomba, meditatív főzés, és az univerzummal való egyesülés a táplálkozás által – Jeong Kwan szerzetesnő, Korea kulináris gyöngyszemének exkluzív kóstolójára ment el Fiala Borcsa, hogy mindent elmeséljen neked a buddhista templomi konyha művészetéről.

Riporter szerzőnk ritkán mesél a magánéletéről, most azonban elárul pár dolgot magáról, például megmutatja a bögrét, ami nem eresztette el, egy negyvenéves, elnyűhetetlen pólót, és az is kiderül, mi az a mála.

Egy igazi hídember, mondja a Dalai Lámáról Gyárfás Dorka, és azt is elárulja, miért gondolja így, és mi mindent tanulhatunk ebből a filmből:

Miért gyorsabb mindig a másik sor? Hogy lehet, hogy már ötször megnéztük egy helyen a kulcsot hiába, és hatodszorra megtaláljuk ott? Miért sikerül valami, amikor már lemondtunk róla? Iliás-Nagy Kati cikkéből kiderül egy lehetséges magyarázat:

„Gyakran hallhatjuk, mint valami kortárs mantrát, hogy valósítsd meg önmagad, mert ha ezt nem teszed, akkor elpazarlod a tehetségedet, a képességeidet, kiaknázatlan marad a potenciál, ami benned van. Úgy gondolom, hogy nem szabad túldimenzionálni önmagunk jelentőségét. Inkább önmagunk jelentőségének a helyretétele a cél. Fontos az, hogy kik vagyunk, mik vagyunk, és miért csináljuk azt, amit csinálunk, de ez nem lehet pusztán önmegvalósítás vagy önkifejezés. Ennek kell valami mást is szolgálnia, valami másnak is a javára lennie.” Olvassátok el mindenképpen Iliás-Nagy Kati fantasztikusan érdekes és elgondolkodtató interjúját Karsai Gáborral, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola rektorával.

„Nekünk még jutott egy utolsó darab papír, egy korty tej a kávéba, egy szelet kenyér. Nekünk jut ivóvíz, meleg szoba és hibrid autó. A többi nem a mi problémánk. Egy másik ember, egy másik ország, egy másik generáció problémája. Vagy mégsem? A sok-sok »másvalaki problémája« előbb-utóbb összeér…” Iliás-Nagy Katalin gondolatai a takarítási világnap kapcsán, olvasd el!

De miért rémisztő a sötét? És miért félünk még felnőttfejjel is? Van ennek valami evolúciós haszna vagy racionális magyarázata? Hogyan küzdhetők le félelmeink, szorongásaink, amelyek újabb és újabb tárgyat találnak magának? Mit gondol erről a pszichológus, a kulturális antropológus és a buddhista tanító?