Olvassátok el, milyen nyomásnak, elvásároknak, nehézségeknek vannak kitéve azok, akik a saját idejük és pénzük árán próbálnak segíteni nap mint nap, és akikkel bizony sokan érzéketlenül bánnak.
„Éjjel kettőkör robbanásokra és villanásokra ébredünk, a kutyák ugatnak. Kipattanok az ágyból, az ablakhoz megyek, nézek bele a szurokfekete semmibe. Újabb durranások. Valaki petárdázik. A mi életünkben már nem lesz újra normális a világ, ugye? – kérdezem a férjem. Talán soha nem is volt – mondja, aztán visszafekszünk.”
Az inspiráló környezeten is múlik, hogy egy gyerek enyhén értelmi fogyatékos lesz-e, vagy ép értelmű. Milyen jó volna, ha kivétel nélkül minden gyerek részesülhetne a megfelelő támogatásban!
A közeljövőt érintő nagy álmok egyszer csak Excel-táblába kerülnek, és akkor az ember kénytelen osztani, szorozni, számot vetni: vajon meg fogja tudni lépni a következő szintet, ahogy elhatározta? Vagy lesznek, akiknek – bármennyire is szeretnének – de már nem fognak tudni segíteni?
Tradíciókra hivatkozva folyik a gyilkolászás, miközben a profitszerzás áll a háttérben. Ám az elszánt önkéntesek sokat tehetnek a delfinek vadászata ellen. Sőt! Te magad is! Olvasd el a cikket, minden kiderül belőle!
Embernek maradni minden körülmények között. Dacolva közhangulattal, betyárkodással, kormányzati kommunikációval, hazaárulózással... Egy önkéntes beszámolója Szegedről, a menekülteket segítő civil csoport munkájáról. Olvassátok el, megérdemlik.