Naponta átlagosan 226 döntést hozunk a Cornell Egyetem kutató szerint – csak az étkezésünkkel kapcsolatban! Ha a még fajsúlyosabb kérdéseket is figyelembe vesszük, nem véletlen, hogy Jean-Paul Sartre úgy fogalmazott: „az ember szabadságra van ítélve”. Ezt a témát járta körül Domi is pszichológiai hírlevelünk, a Lelki társad korábbi számában.
Egy húszéves önismereti-alkotói folyamat végére ért Tisza Kata: bár a jövőben is fog írni, új, Intimitás és hasadás című könyve a pszichoprózák záró darabja. Végleg felhagy a médiaszereplésekkel is, de előtte beszélgetett még egyet Milanovich Domival, a WMN főszerkesztőjével – gyerekkorról, külső és belső szabadságharcokról, a létezés öröméről. Egy rendhagyó interjúban, ami intim és sűrű, egy interjúban, ami az utolsó.
Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz? Utánajártunk, igaza volt-e IV. Károlynak. Közben arra is választ kaptunk, miért viselkedünk magyarul úgy, mint egy rögtönítélő bíróság, és miért van az, hogy bárhová is sodor minket az élet, káromkodni az anyanyelvünkön az igazi!
„Emberek hajlamosak alábecsülni, mennyi örömöt fog számukra hozni, ha jószívűen viselkednek másokkal, vagy mennyire élveznének egy idegennel való beszélgetést. Lehet, hogy több olyan dologba kéne belevágnunk, amitől eleinte kicsit ódzkodunk?” – tette fel a kérdést Milanovich Domi a Lelki társad hírlevelünk tavalyi számában, amelyből sok minden más is kiderül az ajándékozás pszichológiájáról.
A Szőlő utcai ügyek egyszerre elhallgatott és agyonhazudott brutalitása. A világtól elzárt helyeken, javító- és nagyintézetekben, gyerekotthonokban felcsapó erőszak. Érzéketlen, vállvonogató belügyminiszter, bazmegoló államtitkár, lapító miniszterelnök. Kinek nem volt még elég ebből? Miért vannak, akik még mindig onnan, a NER-től várják a védelmet, ahonnan a bántás jön?
Glow
Lagom
Glow
Lagom