Hámori Luca leendő ellenfele, az algériai Imane Helif, valamint a tajvani Lin Jü‑ting történetében rengeteg a kérdés, de amit biztosan tudni lehet: az ő olimpiai részvételük miatt transz emberek egész közösségeit gyalázni, a szokásos kirekesztő szólamokat fröcsögni egyrészt emberileg elfogadhatatlan, másrészt fogalmilag is rendkívül zavaros.
Megrongálódó felszerelések, közös bukások, bajtársiasság – sportolói fair play történetek, amelyek megmutatják, hogy van még remény az emberiség számára.
A kollektivista kultúrában öntörvényű, mint egy fekete macska, a túlpörgött XXI. században pedig pepecselős, mint azok, akik csipesszel raknak össze üvegekben hajómaketteket. Ő Murakami Haruki, aki lelki szilárdságról, baseballról, az úgynevezett E. T.-módszerről, na meg persze a futás ördögűző hatásáról is szót ejt a Mesterségem a regényírás című kötetben.
A nők alulreprezentáltsága csak az egyik probléma a sportoló nők médiabeli megjelenítése kapcsán, és ez a mostani esetből is kristálytisztán látszik. Milanovich Domi elemzi a Nemzeti Sport új címlapját.
Bár Vigdis Hjorth kitart amellett, hogy az Örökség fiktív történet, a sajtó mégis az író családjának agresszív válaszlépéseitől volt hangos. Ám amikor az ember elkezdi Hjorth regényeit olvasni, ezek a médiahírek másodlagossá válnak: „egy könyv igazsága végtére is az olvasói élményben rejlik”, és ez az igazság az ő tolmácsolásában szinte mindig megrendítő, transzformatív.