Enyedi Ildikó új filmje, a Csendes barát sorra nyeri a nemzetközi fesztiválok díjait, miközben minden mozzanata ellenkezik zajos, túlfűtött jelenünkkel. A rendezővel utazásról és megérkezésről, növények és emberek kapcsolatáról, szabad alkotásról, női sorsokról, szolidaritásról és a szelídség erejéről beszélgettünk, valamint arról, hogyan lehet egy film egyszerre vigasztaló és valóságos.
Kiszámíthatatlan karrier, alacsony bérek, bizonytalan pályázati rendszer – és egyre fogyó türelem. Egy friss, nagymintás felmérés szerint a 40 év alatti kutatók kétharmadában már felmerült a tudományos pálya elhagyása, miközben a női kutatók közel fele hátrányos megkülönböztetésről számolt be. A kutatók, ezen belül különösen a fiatalok, pszichés jólléte rosszabb, mint a hazai átlagé.
A közösségi médiában ezrével találni olyan videókat, amelyekben felnőtt nők (időnként csoportosan a barátnőikkel vagy férjeikkel együtt) döbbenetesen élethű babákkal játszanak. De a „játszani” talán nem is megfelelő kifejezés ide, legalábbis gyakorta nem. Ahogy látni fogjuk, sokkal többről is lehet szó olykor, mint önfeledt kikapcsolódásról.
Mit kezd egymással egy apa és két felnőtt lánya, ha a múltjuk foglyai? Joachim Trier Érzelmi érték című filmje érzelmi elérhetetlenségről beszél, transzgenerációs terhekről és arról, mi történik, ha a megértés nem hoz felszabadulást.
A szülőket mindenért elő lehet venni. Kérdés, hogy érdemes-e. Nem viszi-e félre az önismereti utat, nem gátja-e a fejlődésnek az, ha folyton a múltban vájkálunk, és keressük az ősök felelősségét a saját, felnőtt létünk kudarcaiban?
Glow
Lagom
Glow
Lagom