A magát csak „főzőnőnek” tituláló Mautner Zsófi és a budapesti legendák megszállottja, Kordos Szabolcs együttese legalább olyan tökéletes párosítás, mint a körte és a kéksajt. A Budapest Gasztro című látványos, szórakoztató és humorral megírt kötetükben a főváros ikonikus ételtörténeteinek erednek a nyomába.
Mondják, hogy az élet írja a legjobb történeteket, a Roofman – A besurranó című filmre ez pedig olyannyira igaz, hogy a sors forgatókönyvírójának mindenképpen járna valami elismerés „ilyen nincs, és mégis van” kategóriában. Véleményem szerint a mozi alkotóinak már kevésbé – avagy hogyan lesz egy komplett nézőtér Stockholm-szindrómás Channing Tatum meztelen farpofájától. Fiala Borcsa filmkritikája.
Franciaországban tíznaponta meghal egy gyerek – méghozzá a saját anyja keze által. Ezekben az esetekben nem csecsemőkről van szó, hanem olyan gyerekekről, akik már tudnak biciklizni, iskolába, óvodába járnak, és van kedvenc színük, ételük. És akiket az édesanyjuk mérhetetlenül szeret. De akkor miért döntenek úgy, hogy kioltják az életét annak, aki a világuk epicentrumában van?
Egy kávézó, ami egyszerre mindenkié és senkié sem. Ahol nincs személyzet, de mindenkit szívesen látnak. Ahol a teret bárki használhatja arra, amire csak szeretné, és cserébe csak annyit kérnek tőle: vegye ki a részét a körforgásból. Ahol az emberek gyakorolhatják a kedvességet, csak úgy, önmagáért. Ez az idén tízéves Labor Café Adománykávézó: becsületkasszás, önkiszolgáló és a helyi közösség önszerveződően tartja nyitva.
Irodalmi leszámolás a szülővel, aki így-vagy úgy, de sötét pecsétet nyomott az ember életére. Fel lehet gyógyulni az írás által a gyerekkori traumákból? Újraalkothatjuk önmagunkat, ha szembenézünk a családi múlttal? Négy könyv erre tesz kísérletet.
Glow
Lagom
Glow
Lagom