8 + 1 érdekesség, amit fogadjunk, hogy nem tudtál az Alice Csodaországban című könyvről!
Gyere, ugorj fejest velünk a Nyúl üregébe!
2022. november 26.
|
MZS
| Olvasási idő kb. 4 perc
Amikor 1865-ben megjelent az Alice Csodaországban, hatalmas sikert aratott. A könyv fenekestül felforgatta az ifjúsági irodalmat, az addig főként moralizálással foglalkozó műfajt szórakoztatással egészítette ki. Éppen 157 évvel ezelőtt jelent meg először a népszerű klasszikus, ennek apropóján pedig Mózes Zsófi hozta el nektek mindazt, amit eddig talán nem tudtatok Lewis Carroll bizarr meseregényéről.
–
1. A valódi Alice az író főnökének a lánya volt
Az az Alice, aki a nevét adta a történetnek, Henry Liddell, az oxfordi Christ Church College dékánjának lánya volt, ahol Carroll matematikát tanított. Mivel az iskola dolgozói sok időt töltöttek az egyetemen, Carroll idővel megismerte a dékán egész családját, így a kis Alice-t is.
2. A Kalapos alakja sosem született volna meg a Liddell-gyerekek nélkül
Amikor Carroll 1862 nyarán, egy Temzén tett kiránduláson elkezdte mesélni a történetet Alice-nek és két nővérének, még nem tervezte, hogy gyermekkönyvíró lesz. De akárcsak a legtöbb gyerek, aki csak még egy történetet szeretne hallani lefekvés előtt, a Liddell-gyerekek sem érték be annyival, amennyit Carroll egyszerre mesélt.
Végül regényt írt belőle, és mire 1865-ben saját kiadásban megjelentette az „Alice Csodaországban” végleges változatát, a mű hossza megduplázódott, új fejezetekkel bővült, hála a Kalapos és a vigyorgó macska karaktereinek.
Edith, Ina és Alice Liddell 1858-ban - Forrás: Getty Images/Heritage Art/Heritage Images
3. Carroll majdnem az Alice órája Manóföldén címet adta a könyvnek
Naplójába írt arról a délutáni csónakázásról, ami a történet kitalálására inspirálta, ahol elárulja: többféle cím is megfogalmazódott benne. A tízéves Liddellnek bemutatott eredeti mese címe Alice kalandjai a föld alatt volt, de később Carroll úgy döntött, hogy inkább az Alice órája Manóföldén mellett teszi le a voksát. Egy másik elvetett ötlete az Alice a tündérek között volt, végül azonban az Alice kalandjai Csodaországban lett a befutó, és valószínűleg így volt a legjobb.
4. Az eredeti illusztrátor utálta az első kiadást
Carroll a neves angol illusztrátort, John Tennielt kérte fel a történetet kísérő képek elkészítésére. Amikor azonban meglátta a könyv egy korai példányát,
Tenniel annyira megdöbbent a rosszul reprodukált rajzain, hogy Carroll az egész kiadást visszavonta, majd az éves fizetésének több mint felét költötte az újranyomtatásra, így még a könyv megjelenése előtt veszteséges lett a biznisz.
Szerencsére, miután egyre több helyen kezdték árulni, az Alice Csodaországban jelentős sikert hozott – anyagi értelemben is.
5. Az első illusztrációkat fába faragták
Tenniel már neves illusztrátorként dolgozott és leginkább politikai karikatúráiról volt ismert, amikor elvállalta az Alice Csodaországban című művet. Rajzai először papíron készültek el, majd azokat vésővel faragták fadarabokra, amelyekből aztán elektrotipizálás segítségével fémlenyomatokat készítettek, hogy azokat a nyomdai eljárás során felhasználhassák.
John Tenniel egy illusztrációja a könyvhöz - Forrás: Getty Images/ Culture Club
6. Carroll előszeretettel gúnyolódott az újkeletű matematikai elméleteken
Carroll civil munkája is megjelenik a könyvben, hiszen előszeretettel írt szatírát a matematika XIX. századi újításairól, például a képzetes számokról. Az olyan találós kérdések, amiket a Kalapos tesz fel Alice-nek, az akkoriban a matematikában zajló felfedezésekre reflektáltak. Carroll meglehetősen konzervatív matematikus hírében állt, és az 1800-as évek közepén megjelenő új megoldásokat abszurdnak találta az általa kedvelt algebrához és euklideszi geometriához képest.
7. Először 1903-ban készült belőle film – ráadásul rekordhosszúságú
Alig néhány évvel Carroll halála után Cecil Hepworth és Percy Stowe rendezők egy mindössze tizenkét perces filmet készítettek a történetből. A századfordulón így ez volt a leghosszabb film, amelyet Nagy-Britanniában készítettek. Hepworth maga játszotta a Béka-inast, míg felesége a Fehér Nyúl szerepét kapta.
8. Az Alice Csodaországban úttörője volt a licencnek
Carroll értett a marketinghez. Talán ez a fő oka annak, hogy a történet ma is jól ismert, még azok számára is, akik valójában nem olvasták a könyvet. Ő az egyik első szerző, aki gyártókkal együttműködve kapcsolódó termékeket hozott ki, Alice képeivel díszített tárgyakat tervezett, és engedélyt adott arra is, hogy a képmása sütisdobozokat és más termékeket díszítsen.
Az olvasók számára, akik többet akartak megtudni a könyv eredetéről, elkészítette az eredeti kézirat hasonmását, ami ritka lépés volt a korabeli szerzőktől, később pedig megírta a könyv rövidebb változatát a még fiatalabb olvasók számára.
Üzleti érzékével Carroll gyakorlatilag már évtizedekkel a Disney-hez hasonló cégek megalapítása előtt előrevetítette a franchise működését.
+1. A holló valójában egyáltalán nem olyan, mint egy íróasztal
Mi a különbség a holló és az íróasztal között? A Kalapostól származó rejtvény már közel százhatvan éve kísérti a Carroll-olvasókat. Idővel aztán kiderült, hogy még maga a szerző sem tudta a választ, és az egészet csak azért találta ki, hogy megnevettesse az olvasóit – ami persze nem akadályozta meg az embereket abban, hogy lehetséges megoldásokkal álljanak elő.
Ha neked már nem tudtunk újat mondani, teszteld a tudásod Szentesi Csodaország-kvízével!
A társadalmunkban a nagyszülőség képe is erős vonalakkal van körberajzolva. Az elképzelt jövőkép sokak számára ebben csúcsosodik ki, így az unoka nélküli élet nem csupán szerep- és identitásvesztéssel járhat, hanem az élethez való kapcsolódást is átszínezheti.
„Olyan, mint egy szélvédő, amit téglával próbálnak betörni, de meg sem reped” – mondta egyszer egy pszichológus a párkapcsolatunkra, mi meg, így négy év után jól összenevettünk. Ilyen az, amikor egy kapcsolatban mindkét fél mentális zavarral küzd, és egyikük még neurodivergens is. Triggerek, maladaptív sémák, rossz illesztések netovábbja az egyik oldalon, feltétel nélküli szeretet, hajnalig tartó beszélgetések, bajtársiasság a másikon.
Óriási várakozás előzte meg Gabriel García Márquez leghíresebb regényének filmadaptációját, már csak azért is, mert még az amúgy moziőrült író sem hitt benne, hogy megfilmesíthető a Buendíák szövevényes családtörténete. Nem is engedte, hogy kísérletezzenek vele – majd csak a halála után nyúljanak hozzá, így rendelkezett.
