Keresés

Tüzes vascipőben magát halálra táncoló mostoha, kivájt szemű, levágott kezű lányok, felnégyelt boszorkányok, gyereküket felfalni akaró édesanyák. Népmesekincsünk kapcsán egyre-másra feltörnek a kritikai hangok, azzal érvelve, hogy ezek már idejétmúltak, sőt egyenesen károsak a fiatalok számára. Mi a helyzet az alsósok Világszép Ilonkájával?

Nemcsak ti, hanem a gyerekeitek is élvezik majd a gyönyörű képeket meg a szívhez szóló, vicces vagy épp hasznos történeteket ezekben a könyvekben.

Gyakran fogadja legyintés vagy rosszallás a kifaragott töklámpásokat itthon, és társul mellé a megjegyzés: „ez amerikai hagyomány”. Miközben a néprajzi feljegyzéseink őrzik a töklámpások emlékezetét a magyar kultúrában is. De miért van szükségünk kultúrától függetlenül az ünnepekre, és velük a halottakról való közös emlékezésre?

Barátságtalan világban élünk, a barátok szerepe mindinkább felértékelődik, a túléléshez szinte elengedhetetlen a hozzánk közelállók önzetlen támogatása.

Polcz Alaine azt mondta, nyolcvan-száz év kell ahhoz, hogy valami szokássá váljon egy társadalomban. Szerintünk itt az idő, hogy a válásnak is legyenek rítusai, ne csak a házasságnak, és ne csináljunk tabut ebből. Bajzáth Mária néhány jó gyakorlatot mutat nekünk, hogy a következő generációnak már könnyebb legyen lezárnia egy életszakaszt, és elkezdenie egy újat.

„Ha gyorsan akarsz nagy balhét egy balkáni kocsmában vagy politikusok között, kérdezd meg: milyen nemzetiségű volt Tesla.”