A keresett kifejezés: "Mózes zsófi"
Összesen: 477 db találatOxána annak reményében indult útnak Ukrajnából Magyarországra, hogy jobb és biztonságosabb életfeltételeket teremthet a lányainak. A Máltai Szeretetszolgálat integrációs programjának segítségével kezdtek új életet.
Ha olyan emberek történeteit olvassuk, akik különböznek tőlünk – akár a nemük, bőrszínük, társadalmi osztályuk, származásuk, szexuális irányultságuk tekintetében –, akkor más szemszögből láthatjuk a világot.
A legtöbbünknek célja a hosszú, tartalmas és boldog élet, az eszközöket azonban mindenki máshol, más ütemben találja meg hozzá.
Ma Magyarországon nagyságrendileg kétmillió ember támaszkodik a menstruációs termékekre, az ipar pedig fokozatosan reagál az igényekre: a tampontól a betéteken át a menstruációs fehérneműkig a választék egyre szélesebb. De tudjuk-e, hogy miből készülnek ezek a termékek – és ezáltal milyen anyagokkal érintkezik a testünk?
Batiz András mindent nagyon fiatalon kezdett. Alig volt húszéves, amikor az ország egyik legismertebb tévés arca lett, harmincéves kora előtt pedig kormányszóvivői pozíciót vállalt. És bár van, amit ma már másképp csinálna, nem bánja a korábbi döntéseit – mint mondja, ezek kellettek ugyanis ahhoz, hogy eljusson oda, ahol ma tart. Az Elviszlek magammal legújabb adását Mózes Zsófi ajánlja.
Annak ellenére, hogy sem a történelem, sem a biológia nem bizonyítja, hogy ez mindig is a férfiak világa lett volna, az, hogy a patriarchátusra egyetemes és elkerülhetetlen berendezkedésként gondolunk, mélyen gyökerezik kultúránkban.
Elképesztő hajtásban éljük az életünket: az Y generáció tagjainak 73 százaléka heti 40 óránál többet dolgozik, egynegyedük 50 óránál is többet, és közel egyharmaduknak kettő vagy több munkahelyen is helytáll.
„Szokom az újat, hogy még sosem volt ekkora, nem volt ilyen nehéz. Zavarhatna ez, ahogy zavarhatna a sok halványulni többé nem akaró heg, az orromon a megmásíthatatlan ív, vagy a repedések a bőrömön.”
Létezik ma olyan egészségügyi ellátás Magyarországon, amire nyugodt szívvel rábízná magát az ember? Amihez nem a kiszolgáltatottság és a kényszer érzése társul – legyen szó páciensről vagy a szektorban dolgozóról? A Beutaló nélkül sehova című film pontos látlelet a magyar egészségügyről.
„16–21 éves koromig voltam a Thália Tanoda diákja, ezalatt szexuálisan, fizikailag és verbálisan is bántalmazott” – mondja Hunyadi Emőke, aki végül pert indított korábbi tanára ellen.