„Az érettségi találkozó egy visszatérő megfelelési ponttá vált: mi lesz, ha nem diplomázom le addig, ha nem lesz addigra egy menő munkám, ha nem találom meg azt, amit csinálni szeretnék, ha nem írok jó szövegeket, mi lesz, ha nem lesznek elmesélésre érdemes emlékeim” – Laura osztálytalálkozón járt.
Életünk legszebb évei, szabadság, barátok, buli – egyetem. Azt mondják, így kell látni. Aztán jönnek a kérvények, a Neptun, a tárgyfelvétel, és máris bajban van a felkészületlen hallgató. De ne aggódjatok, a felkészült is. Csak ő még nem tudja!
Tóth Flóra már a második gyerekét „iskolázza be” – ami szülői szempontból talán már nem annyira izgalmas, mint első körben volt. De vajon ez a kisebb gyerekek osztályrésze? Unott és nem teljes figyelemmel feléjük forduló szülők? Flóra szerint nem.
Ötöst kapni puskára? Igen, többen vannak, akiknek sikerült! Jövünk egy jó adag sírva röhögős puskázós sztorival!
„Hogyan lehet mégiscsak egy olyan mintát mutatni, ami reményt ad a fiatal kollégáimnak? Hogy lehet megerősíteni őket abban, hogy annak ellenére, hogy most még több a fájdalom és a göröngy ezen az úton, mint kellene, de azért maga az út gyönyörű? Gyerekekkel lenni csodálatos dolog. És amíg a gyerekeken keresztül a jövővel találkozik az ember, addig a királyi úton jár.”
„Ha egy fiatal kolléga elkeseredésében egy pedagóguscsoportban kér tanácsot, hogy hogyan egészíthetné ki a fizetését, mi hogyan csináljuk, miből élünk, akkor a tanácsok kilencven százaléka ez: menekülj, amíg tudsz!” – írja egy pedagógus olvasónk. Vajon mikor fogunk ráébredni, milyen rettenetesen nagy a baj? És hogy ezt a problémát nem fogják tudni azok egyedül megoldani, akiknek minden napja a megélhetési nehézségekről szól, még akkor is, ha a teljes fizetésüket megkapják?
„Hogy tőle mit tanultam? Azt, hogy mindenki lehet értékes. Az is, aki azt hiszi magáról, hogy semmit nem ér(t). Azt hiszem, nem lehet ennél fontosabbat tanítani egy gyereknek…”
A ti gyerekeitek is azt csinálják, hogy egyik nap mindent meghagynak a kérésre csomagolt uzsonnából, másik nap meg a padtársukét is megeszik, és délután az az első kérdésük hozzátok, hogy milyen kaját hoztatok? Ez az oka annak, hogy megannyi megrohasztott szendvics és kiszikkadt péksütemény után még kitartok, és hozok pár ötletet nektek is.