Hogyan veszi rá magát valaki, hogy beépítse a testmozgást az életébe, ha gyerekként nem tanulta meg szeretni a sportolást? Krajnyik Cintia elmeséli.
Pedagógusok, akik nélkül nem lennénk azok, akik vagyunk.
Melyik az az iskolában szerzett tudás, amit felnőttkorban is hasznosítasz? A valószínűségszámítás? A memoriterek? Vagy valami egészen más? Tóth Flóra elmondja, ő milyen útravalót kapott az iskoláiban.
„Mondok két megdöbbentő számot: a sporttechnikai mozgásokat tizenegy, a versenyeztetést pedig csak tizennégy éves kortól kellene elkezdeni” – hívja fel a figyelmet Sági Andrea sportpszichológus. A szakemberrel az eredménycentrikusság veszélyeiről beszélgettünk, és arról, hogyan segíthetünk a gyerekeknek megőrizni a mozgás örömét.
Kurucz Adrienn annak járt utána – szakértői segítséggel –, kiből lesznek vezéregyéniségek, hangadók egy csoportban, milyen képességek kellenek hozzá, és előrevetíti-e a sikeres felnőttkort az osztályközösségben elfoglalt pozíció:
„Sokszor azzal is nehéz szembe nézni, hogy bántottak minket, hogy kiszolgáltatottak voltunk a tanárainkkal, nevelőinkkel vagy az edzőinkkel szemben. Ez a gondolat ugyanis automatikusan beindítja a bántalmazáskor is megtapasztalt szégyenérzetet és megalázottságot, amitől szeretnénk szabadulni. Ezért inkább az mondjuk: »szükséges volt a fegyelem, különben nem lennénk megnevelve, nem tartanék itt, nem lennék sikeres.«” Olvassátok el Kerekes Anna írását, nagyon fontos kérdéseket boncolgat!
„A nagyon nehéz körülmények között élő fiatal és az elit diák is tudja támogatni egymást. Az egymástól tanulás nem egy megvalósíthatatlan idea, csak tér kell hozzá és megfelelő kommunikáció.” Egy sok szempontból izgalmas és formabontó pedagógiai kezdeményezés a nyolcadik kerületből:
Erőltessük be a nevelési intézmény kapuján reggel, akkor is, ha sír? Falazzunk neki, ha nem akar iskolába, óvodába menni? Hogyan segítsünk a gyerekünknek, ha szorong? Szakértővel jártuk körbe a témát: