–

Segítséget kérni nem szégyen!

A beszélgetés elején Hargitai Bea elmondja a talán legfontosabb mondatot: segítséget kérni nem szégyen, ő sem érzi magát rosszul egy pillanatig sem attól, hogy gyógyszert kellett szednie, hiszen így lett jobban, így tudott olyan édesanyja lenni a gyerekének, amilyen szeretett volna:

„Az életem során többször voltam már depressziós, gyógyszert is kellett szednem emiatt. Azt tudni kell rólam, hogy eléggé szorongok amúgy mindenféle gyógyszerszedéstől, de rájöttem, hogy ha baj van, nem szégyen segítséget kérni. De még így sem volt könnyű felismerni, hogy szülés utáni depresszióm van – egy év után fordultam pszichiáterhez. [...] Ebből a beszűkült tudatállapotból nekem nem segít csupán a terápia, nekem ehhez kellett gyógyszeres kezelés egy rövidebb ideig. Nem félek erről beszélni, nem szégyenkezek emiatt.”

Meddig normális?

Amikor Csilla azt kérdezte Beától, hogy ha ő nem is, de a környezete hogyan nem érzékelte, hogy bajban van, Bea rávilágított, milyen nehéz észrevenni ezt, hiszen a gyermekágyi időszak normális esetben is nehézségekkel jár.

„Egy anyukának, pláne az első gyermeke érkezése utáni időszak, nehéz.

Tehát mit vesz észre a depresszióból a környezet? Hogy stresszesebb? Persze, hogy stresszesebb. Nem alszik? Persze, hogy kialvatlan – szóval, mikor vesszük észre, hogy baj van?

Mert mindenki azt mondja, hogy ez normális, ezzel az időszakkal ez tényleg jár. Nekem a legfőbb tüneteim a borzasztó ingerlékenység és az extrém kontrollmánia voltak. Szörnyű volt, nem élveztem semmit, mert abban voltam, hogy mindig kell valamit csinálni, mindig van teendő – emlékszem, reggel kilencre például mindig megfőztem az ebédet és a vacsorát. Nekem a kényszerességben jött ki a szülés utáni depresszió.”

Akaraterőből nem megy

A fentiek alapján felmerül a kérdés, hogy vajon segítene-e az anyukának, ha nem lenne egyedül a feladatokkal, ha úgy érzi, támaszkodhat másokra, van segítsége. Logikusnak tűnik, hogy ha megoszlanak a terhek, akkor könnyebb a kismama élete – és alapesetben ez így is van. Csakhogy a szülés utáni depresszióban szenvedő nőnél ez nem így működik, mondja a pszichiáter:

„Nem erről szól a szülés utáni depresszió.

Ha kiveszik a kezéből a gyereket és segítik, bűntudata lesz. Azt gondolja, hogy »rossz anya vagyok, nem én gondoskodom a gyerekemről«.

Ez egy jellegzetes tünettana, hogy egy bizonyos súlyossági fokozatnál a kismama úgy érzi, hogy nem képes ellátni a feladatát, mások látják el helyette, ezt segítségnek veszi, de a saját hibájának tartja, hogy azt látják, hogy segítségre szorul. Nagyon sokszor a szuicid végeredmény ennek a nagyon súlyos bűntudatnak köszönhető. Szóval ez nem egy pszichológiai folyamat, hogy az anyuka majd ventillál és elmegy wellnessezni meg barátnőkkel kávézni, és akkor majd jobban lesz, hanem egy nagyon súlyos biológiai változás, amit akaraterővel nem lehet leküzdeni.”

Ha érdekel, Hargitai Beánál mi volt az a pont, amikor rájött, muszáj orvosi segítséget kérnie, hogy a férfiaknál miért jelentkezhet szülés utáni depresszió, és hogy a pszichiáter szerint mire kell figyelniük azoknak a nőknek szülés előtt és után, akik hajlamosak a depresszióra, akkor nézd meg a teljes beszélgetést!

Dián Dóri