Dián Dóri: Úristen, felnőttünk?!
Tudtuk, ez az este a bizonyítéka annak, hogy nem vagyunk már gyerekek, sem kamaszok, ez itt bizony már a felnőttség küszöbe, amit mindannyian át fogunk lépni.
Tudtuk, ez az este a bizonyítéka annak, hogy nem vagyunk már gyerekek, sem kamaszok, ez itt bizony már a felnőttség küszöbe, amit mindannyian át fogunk lépni.
Koncertjegy, mellszívó, ragadós melltartó, kenderültetvény (na, nem olyan!) – lássuk, mivel csináltak jó vásárt az olvasók!
Lehet, hogy azt hitted, ötvenévesen még előtted az élet, most jönnek csak az igazán nagy lehetőségek, de ne félj, a gyereked emlékeztetni fog rá, hogy ez nem egészen így van. (Vigyázat! A cikkünk iróniát tartalmaz!)
„A vőfély abban a pillanatban összeesett, és meghalt” – olvassátok el, milyen cifra dolgok történnek esküvőkön, aztán meséljetek ti is, ha vannak hasonlóan meredek sztorijaitok!
Ahány ház, annyi szokás… de mi van akkor, ha törvény írja elő – nem is akárhogyan –, hogy miként vágunk bele a házaséletbe?
Egy varázslatos esküvő krónikája egyenesen a negyvenéves, háromgyerekes, friss házas anyától:
„Voltam én már mindenféle lánybúcsún, nem nagyon tudtok már nekem újat mondani” – mondja Krajnyik Cinti, aki megosztja saját tippjeit és tapasztalatait arról, hogyan ne fulladjon katasztrófába a buli.
A férfi vendégeknek is tilos a fekete? Mi a teendő akkor, ha a menyasszony nem is fehér ruhát visel? Miért nem ajánlott vendégként sárgában menni egy esküvőre? És melyik örömanya választhat először ruhát (elvileg)? Az esküvői öltözködés legfontosabb ajánlásai.
„Úton vagyunk. Akkor is, ha koptatjuk az utakat, amelyek a kiteljesedés felé vezetnek, és akkor is, ha éppen úgy vagyunk teljesek, hogy most megint nem megyünk megyünk sehová. Utazók vagyunk, útravalónk pedig a hol józan, hol zavaros eszünk, hol kiábrándult, hol oroszlán szívünk, és mindenekfelett mindig, minden körülmények között szabad lelkünk."
„Használjuk ezt a társasági kényszerszabadságot arra, hogy egyszer és mindenkorra megfogadjuk: a teljesség érzése nem helyrajzi kérdés, az emberi viszonyaink, és a kedvenc borunk mércéje pedig nem az, hogy a legkedvesebb bárunkban, vagy az ágyon heverve, a monitorunk előtt koccintunk.”