„Ha nem sikerül a fenti átalakulás, akkor egyszerűen elfogynak körülöttünk azok az erőforrások, amikre épül a gazdaságunk – tönkremennek a termőtalajok, állandósul a vízhiány, leszűkül az emberek számára lakható területek mennyisége, és világszintű népvándorlások indulnak.” Ezt akarjuk?
Túlnépesedés és női emancipáció. Több közük van egymáshoz, mint gondolnád.
Körülöttem egyre több a hippi – teszi fel a kérdést szerzőnk –, vagy általános jelenség, hogy mind többen próbálkoznak meg a vidéki termelői léttel, hogy egészségesebb táplálékhoz jussanak, vagy egy esetleges klímakatasztrófát nagyobb eséllyel vészeljenek át? No de mi történik, ha a városi ember nekilát gazdálkodni?
„Négyszáz év múlva vajon a mi korunk, ahogy most az állatokra tekintünk, ahogy velük bánunk, vajon az is ennyire primitívnek fog tűnni?”
„Tudja, ki vagyok én? Képes felfogni azzal a mogyorónyi agyával? Én nem egy ember vagyok, hanem egy egész hadsereg! Az én csettintésemre százezrek várnak, érti? Azt csinálják, amit én mondok! Azt gondolják, amit én akarok!”
„És hányszor hasznosíthatjuk újra magunkat, és elérkezik-e az a pont az életünkbe, amikor már senki számára nem leszünk használhatók, amikor belenézünk majd a tükörbe, és szembesülünk vele: ez a prototípus végleg lekerül a gyártósorról.”
Te mit NEM vettél meg az elmúlt hónapokban?
Chripkó Lili képriportja után biztos, hogy egész másként gondolsz majd a természetvédelmi szakemberek munkájára.
„Amíg gyerekrabszolgák dolgoznak a mi élvezeti cikkeinken, a dugi csokijainkon, amíg gyengébb kórházi ellátást kap valaki a bőrszíne miatt, amíg nem foghatja meg a párja kezét az utcán akárki, amíg a kisembert vegzálják olyan dolgokért, amit privilegizált emberek lazán megtehetnek, amíg nem számít valóban, tényleg minden egyes élet, addig tényleg csak a saját lelkiismeretünket simogatjuk a vászontáskáinkkal.”
Nem minden műanyag ördögtől való, csak tudnunk kellene okosan használni őket.