Lázár Ervin lánya mesél arról, miért kellett elmennie Magyarországról – tizenkétezer kilométerre Indonéziába, Balira – ahhoz, hogy megtalálja a saját írói hangját. Lázár Zsófi sokáig kereste a helyét a világban, és most úgy tűnik, végre talált egy szigetet, ahol békére és szerelemre lelt, na meg saját magát is újradefiniálta.
Ismerünk egy helyet, ahol kellemesen hűvös van, és még jó filmeket is adnak… Úgy hívják: mozi!
Minden egy biciklilopással kezdődött…
„Hogy lesz ebből jó világ? Szerintünk úgy, hogy nem hallgatjuk el senki elől sem, kik vagyunk, mik vagyunk, honnan jöttünk, miért jöttünk el, miben hiszünk, és miért. És meghallgatjuk a másik mondandóját is minderről. És úgy, hogy harcolva a jóság diadaláért felemeljük a hangunkat minden szenvedő lényért. És miközben ezt tesszük, próbáljuk meg élvezni az életet. Mert lássuk be, sok szempontból elég nehéz, néha még elviselhetetlen is.”
„Karácsonykor Krisna-völgy is picit kiürül, az ott élő szerzetesek hazamennek a szüleikhez, meglátogatják a rokonaikat, ajándékot visznek, együtt vannak a szeretteikkel. Van, aki karácsonyfát is állít. Személy szerint nekem nincs karácsonyfám, de ilyenkor előkerülnek a karácsonyi díszek, a fényfüzér, és ezekkel díszítem fel a házi oltáromat. Vagyis megvan az a különleges ünnepi hangulat, de ez nem önmagáért való, hanem Istennek ajánljuk fel. Nálunk is van »halászlé«, székelykáposzta és bejgli, igaz, ezeknek a vegetáriánus változatát készítjük el, hús és tojás nélkül. A halászlé például algából és padlizsánból készül. A székelykáposzta az egyik legnépszerűbb étel az ételosztáskor. Amikor körbejárok, és megkérdezem a vendégeinket, hogy ízlik az étel, meg szokták dicsérni, és azt mondják, ilyen finomat még nem ettek.” Összeállításunk szereplői arról meséltek, milyen a karácsony, ha nem keresztény vallású az ember:
Pásztory Dóri rajong. Nemis akárkiért... egy politikusért!