Szívszaggató búcsú: Irina Maniukina utolsó zongorajátéka lebombázott házukban
„A kétgyermekes anya is ugyanúgy Chopint játszott (a Hárfa-etűdöt) abban a bombavert szobában, mint hetvennyolc éve Szpilman a varsói elhagyatott ház sötét étkezőjében.”
„A kétgyermekes anya is ugyanúgy Chopint játszott (a Hárfa-etűdöt) abban a bombavert szobában, mint hetvennyolc éve Szpilman a varsói elhagyatott ház sötét étkezőjében.”
„Én csodálkoztam magamon a legjobban, hogy mekkora ívet jártam be ebben az évben. Lebuktam a mélységbe, és a fenekén elrúgtam magam a víz felszíne felé. Most már csak felfelé vagyok hajlandó tartani” – mondja Balanyi Szilárd, aki a Quimby billentyűseként még az átlagosnál is nehezebb évet zár, mert őket még csak nem is kizárólag a járvány sújtotta.
„A zene lényege, hogy csak akkor tudsz motivált maradni, ha szereted. Hiszen zenésznek lenni életforma.” Ismerjetek meg egy huszonötéves lányt, aki már most azt vallja, hogy a közösség szolgálata és saját céljaink elérése csak együtt, egymással kiegészülve sikerülhet – ezért hozott létre a szólókarrierje mellett egy zenei fesztivált is. Tehetség és jellem egy emberben.
18 éves, és már pontosan tudja, mit akar – csak épp a mínuszból kellett indulnia.
Hogyan tud kibontakozni a zsenialitás?
Hogyan lehet boldog valaki, akinek a pohár félig mindig üres? Aki a jó dolgokban a veszélyzónákat keresi? Horvát Sára, mint született pesszimista a boldogság nyomába eredt.