Címke: novella

„Anya egy szót sem szólt, némán ment utána, közben a kezem szorította. Olyanok voltunk, mint egy rendes gyászmenet, Titi bőgve elöl, mi meg csendben, lehajtott fejjel utána."

Egy házasság díszletei.

Egy imádnivaló házaspár és egy örökké tartó tánc.

Ketten együtt csak ennyit tudtak: boldogtalannak lenni.

Amikor meghal egy darázs, és a vihar lemossa valakiről a szivárványt. Éva pedig megírja.

„Miklós már öt éve is gyereket szeretett volna, amikor együtt éltünk, de én azt mondtam neki, hogy nem akarok még szülni, mert fiatal vagyok, és előbb dolgoznom kell, meg sikereket elérni, és nem csak azért, mert a házasság manapság nem életbiztosítás.”

„Anna most a tükörből figyeli a férfit, akire harminc évet áldozott az életéből. Úgy gyűlöli, ahogy csak férjet vagy jó barátnőt lehet gyűlölni.”

„Keresztrejtvényt fejtek. A szeretet szerve. Szív – írom be a rubrikába, és máris ordítva bőgök. A ceruzával elkezdem firkálni a rubrikát, és kihúzom a szívet.”

Normális ember nem viselkedik így, ugye?

„Valahogy mégis félt a saját belső hangjától, ami benne kiáltozott, vészjóslóan bongott, de már késő, úgy érezte. Pont ő legyen az, aki megteszi? Hát kicsoda ő, hogy megtegye?”