Holland Marcsi érezte, hogy „a lelke otthona” Magyarországon van. Így a népzenének, a néptáncnak és a szerelemnek köszönhetően több mint egy évtizede költöztetőautót bérelt, és az addig gyűjtögetett stafírungjával meg sem állt hazáig. Ma Magyarország egyik legismertebb népviseletgyűjtője, a népi kultúra szerelmese, nagybetűs magyar.
Régi templomból, iskolából étterem, kávézó, közösségi tér, hotel? Szentségtörés ez vagy épületmentő lelemény? Iliás-Nagy Katalin izgalmas holland példákat hozott a témában, és szakértőt kérdezett a hazai szemléletről.
Ezek a mai fiatalok még mindig Nyugaton akarnak tanulni! Mit tehet hát a gondos szülő? Elkíséri a frissen felvett egyetemistáját a jóléti Hollandiába, hogy szemrevételezze, hol fog élni a csemetéje, aztán meg csak néz nagyokat… Vigyázat, a cikk csípős iróniát tartalmaz!
„Van, hogy elolvasol egy kritikát, és nem érted, hogy most komolyan, miért? Miért mond ilyet? Nem mintha meg akarnám győzni az igazamról, de tudja, mi, akik benne dolgoztunk, hiszünk ebben a filmben. És talán jobb is, hogy szélsőséges véleményeket váltott ki a nézőkből, mintha közepes kritikák jelentek volna meg.” Gijs Naber így vélekedik A feleségem története fogadtatásáról.
Hogyan hatott az emberekre a járvány éve külföldön? Elkezdték-e oltani az embereket? Milyen korlátozások vannak már-még érvényben? Hogy viselik az emberek a lelki megpróbáltatásokat? Íme, házi közvélemény-kutatásunk összegzése:
A holland egyetem diákbarát módszereit tekintve csak irigykedni tudunk... Vajon ez nálunk miért nem ilyen?!
Adja isten, hogy soha se kelljen a helyébe lenned annak, aki menekül, aki halálos betegséggel küzd, aki abúzus kapcsolatban él... Elég csak a helyükbe képzelni magad, hogy érzékenyebben reagálj... és nem mondj ilyeneket:
Megszületik. Tanul. Szeret. Felnő. Éli a maga életét. Elhagy... Elmegy külföldre. Te meg itt maradsz. Megszakad a szíved. Akkor is, ha apa vagy. Naná.