Olyan könnyű szidni az időjárást. Ha esik, az a baj, ha nem esik, azért panaszkodunk. Ha hűvös az idő, a nyarat várjuk, ha jön a hőhullám, azonnal jegesre tekerjük a klímát. Nem tudunk beledőlni abba, ami épp van. Igen, nyár van. Igen, izzadunk. És soha nem esik olyan jól egy nagy pohár hideg víz, mint ezekben a napokban.
A forróság egyrészt súlyosbíthatja a már meglévő mentális problémákat, másrészt relatíve panaszmentes embereknél is zavart okozhat.
Te hogyan hűtöd magad?
Persze, tudjuk, most azt mondod: ki az a felelőtlen hülye, aki magára hagyná a gyerekét egy forró autóban? És mégis, minden nyáron kapunk híreket kocsiban megfulladt, hőgutát kapott gyerekekről. Szóval, hasznos cikk – mindenkinek.
Amikor a budapesti nyári forróságban összecsúszik Szerb Antal Utas és holdvilág című könyve egy életigenlő, majdnem százéves nő valódi történetével, akkor egy pillanatra megáll az idő, és kikristályosodik, hogy mi az, ami valójában éltet bennünket, amiért napról-napra érdemes remélni és szeretni...