Steiner Kristóf: Orwell-regényben, vagy csak egy szokatlan álomban élünk?
Amikor a szerelem már nem tényező…
Amikor a szerelem már nem tényező…
„Ha minden veszélyeztetett gyereken segítenénk, mégis hogy nézne ki a statisztika?!”
Jocó bácsi, meddig az erő??! – tette fel a kérdését nekünk írt levelében egy tanítónő, aki csak reméli, neki még kitart egy darabig – mindenek ellenére.
Az ember lánya soha nem tudhatja, hol és milyen körülmények között találkozik a potenciális boldogságával. És akkor igazán már nem is tehet mást, mint hogy drukkol, minél lassabban teljen az idő...
Képzelj el egy párhuzamos világot, ahol kínkeservesen megy a bürokrácia, a várótermekben hosszú órákat kell eltölteni, és a saját rendszereik alatt sínylődő hivatalnokok sem tudnak kiigazodni a saját törvényeikben. Aztán vedd be a kék tablettát... és ébredj fel!
Őrjítő érzés, ha az ember azzal szembesül, hogy olyan rendszerbe kényszerítik bele, ami értelmetlen, idejétmúlt, extrém módon bürokratikus és még igazságtalan is. Ha pedig mindez a saját gyerekén csapódik le, akkor még nehezebb higgadtnak maradni. Fiala Borcsának ezúttal nem sikerült ez a mutatvány, mert alaposan kiakadt a gimnáziumi felvételit kísérő jelenségeken...