Aki valaha tapasztalt nagyobb hangulatingadozást, az egyből bipoláris, aki valaha benn felejtette a mosást, az ADHD-s, aki csúnyán kiborul veszekedés után, az meg borderline. A TikTok-videók alapján 3 perc alatt felállítható a diagnózis. De miért vágyunk ennyire a kategóriákra, a címkékre? És biztos, hogy jót tesz, ha valaki diagnózist kap?
„Amikor a másikat felcímkézzük, akkor valójában nem azért tesszük ezt, hogy jobban megértsük, hanem hogy betehessük egy dobozba, ezáltal eltávolíthassuk magunktól, és többet ne legyen vele dolgunk. Ezzel általában lezárjuk a kommunikációt, mert egy olyan helyzetet teremtünk, amivel szemben nehéz érvelni.”
Olyan könnyű rásütni valakire a bélyeget, aki furcsán viselkedik: ááá, biztosan személyiségzavaros, ne is törődj vele! Pedig aki tényleg személyiségzavarban szenved, annak segítségre van szüksége. Méghozzá szakember segítségére, mert ez az állapot számára is elviselhetetlen...