Címke: ünnep

Krajnyik Cintia, anyukája húszéves nagyestélyijében ment el az Operába, hogy felkutassa a pezsgő titkát. (A cipőjét nem hagyta el, és éjfélre haza is ért.)

Ajándékba vagy saját felhasználásra? Ezek között te is megtalálod a magadét!

John McPhee előállt a város történetének legizgalmasabb karácsonyi programjával, az ünnepi hangulat hevében az események azonban hamar rossz irányt vettek.

Ma este nagyon sok szülő próbál veszettül ébren maradni, hogy holnap reggelre belekerüljön a varázslat a gyerekek csizmájába. De mi van akkor, ha nem sikerül tökéletesen a mutatvány? Semmi – mondja Tóth Flóra, a szerkesztőség ceremóniamestere és csodafelelőse, és elmeséli a saját bénázásainak történetét:

„Mindig is hittem a csodákban. Csak néha elfelejtem” – állítja magáról Anna Eszter, aki igyekszik magát és minket is megtanítani arra, hogyan csodálkozzunk rá a világra gyermeki szemmel, és találjuk meg így azt a varázslatot, amire ezekben a nehéz időkben mindannyiunknak nagy szüksége van.

Egy varázslatos esküvő krónikája egyenesen a negyvenéves, háromgyerekes, friss házas anyától:

„A pedagógusnap most azért is lötyög a naptárban, mert ha a bajban nem számíthatunk egymásra, miért akarnánk együtt lenni az örömben? Miféle ünnep az, ahol egymást cserben hagyó idegenek koccintanak?” – kérdezi vendégszerzőnk, utalva arra, hogy miért nincs teljes összefogás a pedagógusok ügyében, akik hosszú hónapok, de inkább évek óta küzdenek a gyerekeink jövőjéért? Mi is ezt kérdezzük.

Ma az újjászületést, az életet ünnepeljük. Ennyi veszteség árnyékában azonban mást jelent a húsvét, nehezebb az ünnep. De vajon kevésbé reményteli, mint korábban?

„A farsang empátiára tanít, mert más bőrébe bújva, de a saját bőrünkön tapasztalhatjuk meg, hogy milyen kicsinek, nagynak, öregnek, fiatalnak, szépnek, csúnyának, erősnek vagy gyengének lenni.”

Ez az idei egy rendhagyó karácsonyi napló Szentesitől.