„Gyűlöltem azt a nőt, akivé általad lettem” – Egy feleség levele a férjének, akivel 23 éve él együtt
„Nem akarom, hogy a gyermekem ugyanezt élje át. Nem akarom, hogy azt érezze, értéktelen, és egész életében mások életéhez asszisztáljon.”
„Nem akarom, hogy a gyermekem ugyanezt élje át. Nem akarom, hogy azt érezze, értéktelen, és egész életében mások életéhez asszisztáljon.”
Mindannyian láttunk már olyat, aki egy hatalmas szerelem végeztével bosszút esküdött az exe ellen, és jogos – vagy csak annak vélt sérelmein elégtételt akart venni akár éveken át. De vajon ilyenkor ki veszít a legtöbbet? És kinek árt a bosszú igazán?
A szó veszélyes fegyver, és a legtöbb bántalmazott gyerek abszolút fegyvertelen.
Hallgass a belső hangra, bármit mutat is a felszín.
Érzelmi abúzus, lelki bántalmazás, fekete pedagógia – szakmai neve is van annak, amikor egy felnőtt „horgerantalkodik”.
Talán bele sem gondol a szavai súlyába. Pedig ha valaki érzelmileg megaláz egy gyereket, az ezt a sebet akár egy egész életen át hordozza…
„Most múlik pontosan”, engedd, hadd menjen...
Hányféleképpen bántalmazhatja a szülő a gyereket? Sokszor látható nyom nélkül, büntetlenül. Az érzelmi bántalmazás vagy épp a válás utáni szülői elidegenítés fölött a közvélemény és a hatóság is hajlamos szemet hunyni. Pedig a gyerek abban is sérül... de még mennyire.
Olyan könnyű egy érzelmileg és fizikailag biztonságos életből ítéletet mondani azokra, akiknek nem ez jutott. Íme, egy kőkemény történet egy házasságról, amely rögtön azután romlásnak indult, amint elkezdődött. És íme, a betekintés egy érzelmileg súlyosan bántalmazott nő fejébe... akinek nyolc évébe telt, hogy képes legyen elhagyni a bántalmazóját, két gyereke édesapját, és az aranykalickát.