Szép csendben feláll a történetünk, amelyben nincs mesés gazdagság, fényes hírnév, és úgy általánosságban, semmi, de semmi rendkívüli vagy grandiózus, mint gyerekként hittük. Csak színtiszta, felnőtt élet.
„A kötelességeink száma lassan végtelen, a jogaink viszont szinte csak papíron léteznek.” Jocó bácsi egyre fogyó reménnyel küzd egy olyan hivatás gyakorlása során, amiben őszintén hisz, de a körülmények kezdenek embertelenek lenni.
Mit kíván a magyar gyerek a gyerekjogok világnapján? És mit kívánunk neki mi? Például azt, hogy az lehessen, ami: gyerek. Bármilyen színű, nemű, származású, korú, képességű. Egyforma jogokkal rendelkező, boldog, elégedett, nem éhező, nem fázó, nem szorongó, nem manipulált, nem szenvedő gyerekeket szeretnénk látni itthon (is).