A középszerűség jó oldala, avagy erre tanított meg engem a tánc
Egy olyan társadalomban, amelyben a tehetséget idealizálják, valamiben nem elsőnek, nem legjobbnak lenni igazán felszabadító lehet, mondja szerzőnk, akinek szenvedélye a tánc.
Egy olyan társadalomban, amelyben a tehetséget idealizálják, valamiben nem elsőnek, nem legjobbnak lenni igazán felszabadító lehet, mondja szerzőnk, akinek szenvedélye a tánc.
Van átmenet a pornófilmekből ismert hangorgia és a teljes némaság között.
„A tánc az elvárások elengedéséről szól: puccos edzőruha, drága edzőcipő, izzadságelvezető alsónemű, fejpánt, szívritmusmérős óra, táncos pörgős szoknya... ugyan már!" Ez az, Zsófi, prédikálj!
Milyen egy tökéletes randi? Létezik egyáltalán ilyen? Tamás szerint igen, nagyon is. Igen, ő az a „180 centi magas, szakállas metálrajongó" pasi, akinek tegnap közöltük az olvasói levelét. Ma pedig már itt is van az első cikk tőle. Izgalmas nézőpontot ismerhettek meg belőle, az biztos!