„A világ nem érett meg a Sandokan-szemöldökű óvodásokra” – A legdurvább félresikerült házi praktikáitok
Előre szólunk: ezt a cikket ne a gyerek altatása közben olvassátok, mert vinnyogva röhögve nehéz altatni!
Előre szólunk: ezt a cikket ne a gyerek altatása közben olvassátok, mert vinnyogva röhögve nehéz altatni!
Egy kis töcs-töcs jöhet? Na, kinek hány pontot sikerült összecsicseregnie?
Még mindig biztosak vagytok abban, hogy jönnétek értekezletre hozzánk?
„Ne ugrálj, Barbarám, mert feljön a Rozsovics!” – avagy így ijesztgettek titeket gyerekkorotokban. Mit mondhatnánk: imádtuk a kreatív szüleiteket, úgyhogy állítsunk gyorsan emléket a gyerekkori rémeknek!
Csepelyi: Jól nézel ki, Szentesi!
Szentesi: Köszi, egész hétvégén hánytam.
„Köszönöm, hogy írt nekem. Én utálom az embereket, köztük Önt is, szóval tutira nem fogok válaszolni.”
És sok hasonló automatikus válasz. Mert évente egyszer olyan jó elképzelni! Ti mit állítanátok be?
Valljátok be őszintén: ugye, akinek kisebb testvére van, az gyerekkorában mind szétszívatta? És mondjátok, ti milyen mesét adtatok be neki? Persze tök ártatlanul!
„Janet Jackson háttértáncosa voltam, Sean Penn volt a szakdolgozati témavezetőm, és kergettek a sivatagi cápák” – ilyen és hasonló hibbant álmainkat osztjuk meg veletek, amelyek akkor nem is tűnnek annyira viccesnek. Na de ébredés után!
A feledékenységről szóló gyűjtésünk az egyik legjobb dolog, ami az utóbbi hónapokban történt velünk, következzék tehát egy újabb adag gyöngyszem, ezúttal a szülői lét gyönyöreiről. Kommentben jöhetnek a saját sztorijaitok!
A kidolgozott válaszokat várjuk kommentben!