„El se mondhatom, milyen nehezen viselem el, hogy sohasem léphetek ki a házból.” A 13 éves Anne Frank írta le ezeket a sorokat a naplójában, két évvel azelőtt, hogy 1944. augusztus 4-én a nácik elhurcolták őt és a családját amszterdami búvóhelyükről.
Míg egyes, kevésbé ismert helyek azért kampányolnak, hogy menjünk hozzájuk nyaralni, Európa több nagyvárosa azért könyörög, hogy ne menjen már oda senki:
Ezek a mai fiatalok még mindig Nyugaton akarnak tanulni! Mit tehet hát a gondos szülő? Elkíséri a frissen felvett egyetemistáját a jóléti Hollandiába, hogy szemrevételezze, hol fog élni a csemetéje, aztán meg csak néz nagyokat… Vigyázat, a cikk csípős iróniát tartalmaz!
Ez a film jóval több, mintha pusztán a világhírű naplót, a zsidóüldözés egyik legfontosabb kordokumentumát filmre vitték volna. Anne Frank története most a mai fiatalokhoz – és a mai fiatalokról – szól.
Lorelai és Rory Gilmore nagy találkozása… vagyis: Eszter és Panni két hónap után újra látják egymást, méghozzá Párizsban. Anya-lánya napló – Szívek szállodája stílusban.
Nyúlik a köldökzsinór, hosszan, megfeszül egészen… Egy anyuka és a frissen külföldre költöző egyetemista lányának naplója. Első rész.