Karácsony közeledtével (szerencsére) meglódul az adományozási kedv is. Ám nem mindegy, kinek, hol, mit és hogyan adunk. Széles-Horváth Anna nagyon fontos szempontokat gyűjtött össze hozzáértők segítségével, hogy még véletlenül se süljön el a jó szándékunk rosszul.
Mielőtt elolvasod a cikket, kérjük, kommentben próbáld meg kitalálni, hány nappal korábban indította be a karácsonyi kampányát az idei rekorder! A választ pedig megtalálod a cikkben. (A helyes tippelők között virtuális magyalillatot sorsolunk ki!)
Ismerünk szuperjófej, megbízható futárokat, akikkel lassan haveri viszonyba kerülünk. Meg olyat is, sajnos, aki „itt” van, de nem ott, ahol lennie kellene, nem találja, nem tudja, és egyébként is, nem látja a megjegyzést, olyan csomagot hoz, amit nem rendeltünk, de nem viszi el, amit visszaküldenénk. Aki rendelt már életében házhoz, szerintünk tud azonosulni Tóth Flóra kalandjaival.
Hesnáék tudathasadásos, felemelő, boldog, gyökérvesztett karácsonya – azaz, bocsánat, „ünnepi szezonja” – Amerikában.
Hol keressük karácsonykor az elvesztett szeretteinket? És hol találjuk meg őket végül?
Lucának az idei volt az első külön töltött karácsonya, már a saját otthonában. Az egyedüllét pedig előhívott minden szorongást, félelmet és fájdalmat.
„Az a faszínű feszület ott a falon, azelőtt fel sem tűnt senkinek.” Aztán a gyerekek életre keltették, és hirtelen története lett…
Ez az idei egy rendhagyó karácsonyi napló Szentesitől.
„Azt hiszem, a közel negyven éve tartó karácsonymániám mostanra megtanított egész évben ünnepelni – az életet.”
A macskarácsony könnyen torkollhat katasztrófába, hála a szőrös imposztoroknak, akik minden erejükkel azon vannak, hogy átvegyék az uralmat az ünnep felett. Igaz történetek következnek.