Mit tehet egy gyászoló nő, ha a hazája nagy veszedelemben éppen a szabadságáért vív küzdelmet? Bányai Júlia a férje egyenruhájában, magát férfinak kiadva – hiszen asszony nem vonulhatott hadba – állt be honvédnek az 1848–49-es szabadságharcban. Róla szól Miklya Luzsányi Mónika regénye, mutatunk belőle egy részletet!
A márciusi ifjak Szendrey Júliától, illetve Laborfalvi Rózától kapták az első kokárdákat, mely számukra a szabadságot jelképezte. Vajon mit gondoltak volna, ha megtudják: 177 évvel az ő harcuk után sok magyar azért nem teszi ki még a róluk szóló ünnepen sem a nemzeti színű szalagot, mert annak jelentését kisajátították gátlástalan politikusok?
Kiről pletykáltak a Nemzeti Múzeum előtt az emberek? Kibékült-e Jókai és Petőfi – egyáltalán, miért vesztek össze halálosan? Mit szégyelltek a márciusi ifjak a forradalommal kapcsolatban? Hogyan ünnepelte a város a forradalmat? – Miklya Luzsányi Mónika gyűjtötte össze március 15-e legszínesebb híreit.
„Bármelyik jelenetet piszkálnánk meg, vagy akár csak vonnánk ki belőle a zenét, és hallgatnánk meg az eredeti hanggal, azonnal elhasalna, és kiderülne, hogy nincs jelenet” – írja Gyárfás Dorka kritikájában, amelyet a Most vagy soha! bemutatója után írt.
Az aradi vértanúk özvegyeinek helyzete szinte kilátástalan volt, hiszen vagyontalanul, kettős mérce alatt kellett újrakezdeniük az életüket. A magyar közvélemény mint hősök özvegyeire nézett rájuk, a hatóság szemében azonban árulók, sőt, bűnözők hitvesei voltak.
Így lehet közelebb vinni a gyerekekhez március 15-e és az igazi szabadság eszméjét.
Glow
Lagom
Glow
Lagom