Molnár Lamos Krisztina: Reményt teremteni. Másoknak, magunknak. – Történet a nővérpultból
„Bármi történjék is, a jövő nyitva marad.” Újabb csodás életmese Angliában dolgozó ápolónő szerzőnktől:
„Bármi történjék is, a jövő nyitva marad.” Újabb csodás életmese Angliában dolgozó ápolónő szerzőnktől:
„Arcok, testek sziluettje, családok történetei a rövid üzenetekben. Lehetetlen lesz mindezt elfelejteni.”
„A Fülöp-szigeteki kolléganőmmel egymást próbáljuk vigasztalni. Ő most ment volna haza három hét szabadságra a családjához, de odafelé törölték az összes létező járatot, így itt maradt. Én pedig nem tudom, mikor fogok hazajutni. De túl leszünk ezen, együtt fogunk átmenni rajta, le fogjuk győzni, és nem kell hozzá sok idő, talán pár hét, talán néhány hónap, lehet, hogy akár egy év is, de túl leszünk rajta! És akkor lesz alkalom mindent bepótolni majd!”
Akarsz hallani egy gyönyörű, megható, adventi történetet? Akkor ajánljuk figyelmedbe ezt az írást! (Tárazz be zsebkendőből!)
„Amikor meglátom az elektronikus napló sürgősségi oldalán a beteglistát és a nevek mellett szereplő felemelt piros kezeket, hát akkor is mindig eszembe jut az édesanyám. Aki egy kemoterápiás kezelés után a mellékhatásként kapott sztrókkal fél napon át feküdt a hordágyon lepedővel leterítve, orvosra várva egy másik európai kórház ügyeletének folyosóján…”
„Meg arra is gondolok, hogy az egyensúly megteremtését, ha létrejön egyáltalán ebben a világban, nagyon úgy látszik, az emberekre bízta a jóisten. Végtelen hálát érzek az orvosok iránt, akik ott voltak, döntöttek és cselekedtek. Gyorsan cselekedtek.”