„Sohasem törtem ki a börtönből erőszakkal. Mindig kinyitották az ajtót, én pedig szépen kisétáltam.” – vallja a szélhámosok királya, aki négyszer is megszökött, és akit minden egyes tettében a szerelem vezérelt.
Hogy fájhat ennyire az, ami már nincs is...?
Ezt úgysem hiszed el. Pedig...
Vajon hová tűnnek el másnap reggelre a férfiak? És miért nem méltatnak még egy őszinte búcsúbeszélgetésre sem?
Mi történik, ha a nő, aki egész életében mindenkit ellátott, segített, támogatott, egyszer csak a saját élete felé szeretne fordulni?
„De szép volna, ha öregek volnánk, magunk mögött mindezzel, és minden olyan egyszerű és könnyű volna, mint fiatalkorunkban." Van valaki, aki Brad Pittnél is mélyebb érzéseket kavar fel Szentesi Évában...
„Ha még egyszer láthatnám azt, amit egyszer láttam már
Kérlek, újra segíts nekem
Ha még egyszer itt lennél, simogatnál, mint a szél
Nélküled nem érezhetem."
Megtörténik. De nincs minden nap happy end.
Kanyargós út vezet az egyik kapcsolatból a másikba. Jó esetben sok kérdéssel, még több szembenézéssel és pár fontos felismeréssel. Például, hogy „néha nem elég csak a boldogság, elégedettnek kell lenni"...
Illúzió VS. valóság... Sarolta végleg leszámolt az illúziókkal. Kemény volt az út, de végigment rajta, és még önmagát is túlélte.