Volt egy nő. Szeretett egy férfit. És mindent megtett érte. Még akkor is, ha a férfi nem szerette viszont. A férfi neve: József Attila. A nőé: Szántó Judit. Aki ma 114 éve született.
„...a gyilkosság egy végtelenül kegyetlen dolog, még akkor is,
ha az elkövetők néha szépfiúnak, egyetemi tanárnak vagy akár
anyáskodó, szépen őszülő hajú, kedves hölgyeknek néznek ki.” – Raymond Chandler
„Szexről beszélni? Egyetértek, ha tehetjük, ne beszéljünk róla, csináljuk! Mégis, időnként nagyon is szükséges tudni is beszélni a szexről. Jól beszélni, beszélgetni.” Szóval mostantól kéthetente szex, szerelem, test, férfi, nő, kapcsolat, vágy, hűség, elfojtás, izgalom. Dórával – és veletek.
Csak nekünk súgd meg: ugye, titokban te is függő lettél? Persze már elmúlt, de az elmúlt években valamikor... előfordult, hogy ha más nem, titokban fogyasztóvá váltát?
Ha van egy perced... itt egy édes emlék.
Az igazi csodák mindig a hétköznapok apró pillanataiból tűnnek elő.
Veled előfordult már, hogy nemcsak a szex kedvéért szexeltél, hanem például...
„A ráncaim: bennük van a gyerekeim minden mosolya, könnycseppje, kínja. Bennük vannak a szép és keserű szerelmeim, barátságaim. Az életem. Megküzdöttem értük."
„Feltöltőkártyáról nem könyörög az ember kegyelemért, sokba kerül" – egy összetört szív, egy elhagyott nő, és egy férfi, aki szembemegy minden előítélettel.
„Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható” – írta Kosztolányi Dezső. Én sem tudtam volna ezt szebben mondani, legfeljebb másképp: