Az élet körforgása és a kibogozhatatlan családi béklyók
„Ilyenkor már megértjük, hogy van, ami úgy marad, a terhét egy egész életen át hurcolni kell.”
„Ilyenkor már megértjük, hogy van, ami úgy marad, a terhét egy egész életen át hurcolni kell.”
Édesanyja étkezési zavarokkal küzdött, egészen a halálos ágyáig nem engedte meg magának, hogy azt egyen, amit szeretne. A közös családi étkezések szorongással teliek voltak, az ételt sokszor használták náluk a büntetés eszközéül – Nigella Lawsonnak ilyen örökséget kellett felülírnia, hogy a világ egyik legismertebb gasztronómiai írójává, műsorvezetőjévé válhasson.
Nem esett messze az alma a fájától. Történet egy házasságból.
„Én semmi mást nem akartam ez után, csak kilépni a gyűlölet köreiből. Odahagyni azt, amit apám férfivilágnak nevezett, nem venni részt a szívatásokban, kimaradni abból, ami olyanná tesz vagy tehet, mint apámat.”
Nem fukarkodni a dicsérettel, de őszintének és hitelesnek maradni…
Meddig határoz meg minket az, ami gyerekkorban történt velünk? Szakíthat-e valaki az erőszak transzgenerációs mintájával? Hová épülnek be az emlékek, és merre van a kiút? Velőtrázó írás, mindenki olvassa el: