„Jó kicsit csekkolni, hogy nem rozsdásodtunk-e be, legyen szó a munkáról vagy a szocializálódásról… szeretjük a remetelétet, de azt nem szeretnénk, hogy teljesen elveszítsük a kapcsolatot a külvilággal.”
„Amikor az ember új otthonra lel, gyakorta elvakítja az újdonság varázsával járó ragyogás – különösen eleinte, amikor még a nyelvet sem érti, így aztán azt sem veszi észre, hogy legalább három különféle nyelvet beszélnek körülötte… nekem mind görög volt.” Kristóf felfedezte új otthonának társadalmi összetételét, és annak megannyi árnyalatát.
„Egy Covid nélküli világban ez a nap éppen olyan nap volna, mint az összes többi – most viszont mindent százszorosan, ezerszeresen vagyunk képesek értékelni.” Ilyen a nyitás Agios Georgiosban.
Lehet, hogy idén a nyaralás fogalmát is át kell majd értékelnünk, de addig is merengjünk el a régi nyarakon, és várjuk együtt, hogy végre újra ujjatlan pólóban, strandpapucsban flangálhassunk!
Észrevetted már, hogy ha egy nyelvet megtanulsz, azzal egy gondolkodásmódot is magadévá teszel? Akkor most tanulj kicsit görögül, mert az egész életed felvidulhat tőle!
Egy életút az otthonokon keresztül… a legszebb mese a hét végére.
Ezen a héten Kristóf elárulja, mi az a tíz téma, ami a legtöbbször szóba kerül köztük Nimivel, a párjával, és amiken keresztül a leginkább tudnak kapcsolódni egymáshoz.
„Aki azért költözik egy isten háta mögötti falucskába, mert szociálisan kiégett, kvázi emberundora van, és azt akarja, hogy senki se tudjon róla, hogy van és hol van, az jobb, ha elengedi az illúziót: a rurális környezet azt jelenti, hogy eltűnhet a radarról.”
„Ám bármily különbözők is ők hatan, egyvalamiben bizonyosan egyenlően osztoznak: ez pedig az önzetlen, szeretetteljes gondoskodásunk” – macskacunami Kristóféknál.
Három történet arról, hogyan érdemes vendéget fogadni, egymásra figyelni, fontos dolgokra ráébredni.