Egy üveg baracklekvárban ott aranylik több generáció munkája. Az apáé, aki oltotta, a férjé, aki metszette, az asszonyé, aki befőzte. Ughy Szabina története egyszerre szól erről az örökségről, a hiányról és gyászról, de szeretetről és kitartásról is, ami nem engedi, hogy holmi aszály meg lerobbanó vonat kifogjon rajta.
„Vannak ügyek, amelyekbe bele kell rakni az időt türelemmel és alázattal, és kész. Az étel se fő meg gyorsabban, ha bűvölöd, nincs mese, nincs varázslat, és hiába pörgeted magad, mint egy búgócsigát, hogy eltereld a figyelmedet a fájdalomról, nem megúszható a leltár, csak halogatható.”
Nagyanyáink idején a befőzés egy egész napig tartott. Ma megvan másfél óra alatt. Más lett a technika, más lett az élet. De azért ne felejtsük el az élet izéit, pontosabban az étel ízeit. Remekbe szabott gasztronovella Merényi Ágnestől.