Szabó Henrietta festőművész megkérdezte pályatársait, kinek milyen tapasztalata van az anyaság és a művészet összehangolásáról. Felhívására húsz nő küldött választ, szövegeiket összefűzi a bűntudat, a megvalósulatlanság és az elszigetelődés érzése, miközben a sorok között ott motoszkál a nagy kérdés: lehetnek-e a gyerekek a „főművek”, és ha igen, az kinek lesz jó.
Négy munkanap alatt ugyanannyi feladatot, ugyanannyi pénzért – vajon működőképes lehet hosszú távon ez a gazdaságban? Egy magyar vállalatóriás kipróbálta. Nekik bejött. Nekünk pedig tanulságos.
„Megijeszt, hogy idén leszek harminc. Mert nem tudok nem arra gondolni, hogy mi van, ha éppen négy év múlva én is meghalok. És nemhogy gyerekem, de normális párkapcsolatom se lesz addig már. Nincs, jó ideje. Pedig szeretnék.”
Egy sokat tapasztalt férfi írását olvashatjátok arról, hol is lehet az a bizonyos „arany középút” a munka és a magánélet között, amire oly sokan vágyunk…