Odakint a világ annyira röhejesen abszurd, hogy enélkül nehezen lehetne elviselni
Megnéztük a L’art pour l’art Légitársaság új előadását:
Megnéztük a L’art pour l’art Légitársaság új előadását:
„Egyszer meg a közönség lábai elé pottyantam »Vasmacsóként«, de mindenki azt hitte, hogy ez is a műsor része, tapsoltak. Kevés olyan műfaj van, amelynek mellékhatásaként röhögve néznék végig, hogy nyakát töri az ember.” Dolák-Saly Róbert elmeséli, hogyan tanulta meg, hogy rossz látási viszonyok között nem szabad félrelépni:
„Mellém léptél, átkaroltál, és a színpadon lévő állvány felé mutattál nevetve: – Látod, az a mikrofon! Ne ijedj meg, nagyon hangos! Alatta, a másik meg a gitárodnak lett odarakva. […] Nyugi, itt vagyok, bármi lesz, segítek!” Ilyen ember volt.
Fiala Borcsa nem túl haragtartó: képes vendégül látni a konyhájában olyan embert, aki egyszer már visszautasította, amit főzött neki. Sőt, kihívásként fogja fel, hogy második próbálkozásra végre megetethesse Dolák-Saly Róbertet. Nézzétek meg, hogy a curry laksa fiaskó után sikerült-e egy mákos gubával szépítenie!
Egy apa elvesztése és a holdra szállás.
Kurucz Adrienn tavaly óta oszlopos tagja a WMN-csapatnak. Most a férjéhez írt szülinapi köszöntőt: