Szigorú óvintézkedések mellett zajlanak ma a filmforgatások, hogy továbbra is szülessenek olyan alkotások, amik segítenek elmenekülni a nyomasztó valóságból. Mi más lenne erre alkalmasabb, mint egy elsőfilmes fiatal rendező szerelmes története?
„Meseautóban színezüst erdők során, repülünk a szívünk tavaszán!” Honnan idézünk? Emlékeztek?
Nem csak nagy művészek, mesterek, ifjú alkotók jelentették a szétvert Színház- és Filmművészeti Egyetem közösségét. Ahogy mindenütt máshol, itt is voltak fontos kollégák, nagy egyéniségek a háttérben is, akik ugyanúgy megérdemlik a tiszteletet, és akiket ugyanúgy nagy veszteség ért.
„Az ember attól színész, hogy keresi azokat a lehetőségeket, amikor kijátszhatja magából a lelkét” – mondta, és ennek megfelelően élte az életét. Pap Verára emlékezünk, aki fájdalmasan korán, 59 éves korában ment el, 2015-ben.
A legtehetségesebb ripacs volt, akit nem lehet nem szeretni.