A nők alulreprezentáltsága csak az egyik probléma a sportoló nők médiabeli megjelenítése kapcsán, és ez a mostani esetből is kristálytisztán látszik. Milanovich Domi elemzi a Nemzeti Sport új címlapját.
Bár Vigdis Hjorth kitart amellett, hogy az Örökség fiktív történet, a sajtó mégis az író családjának agresszív válaszlépéseitől volt hangos. Ám amikor az ember elkezdi Hjorth regényeit olvasni, ezek a médiahírek másodlagossá válnak: „egy könyv igazsága végtére is az olvasói élményben rejlik”, és ez az igazság az ő tolmácsolásában szinte mindig megrendítő, transzformatív.
Több kultúrában is a varjak lettek a gonosz hírnökei, a kegyetlenség megtestesítői, és ha nem is mindig az enyészet, de minimum a változás szimbólumai. Viszont az elmúlt évek etológiai kutatásai alapján egyre jobban látszik, mennyire intelligens élőlények ők – itt az ideje tehát, hogy újragondoljuk az imidzsüket.
A logikai tévesztések nem jelentik automatikusan azt, hogy az illetőnek nincs igaza – azt viszont igen, hogy gyengén érvel. A gyenge érvelés nem holmi kognitív elitizmus miatt problémás, hanem azért, mert ha hitelt adunk neki, akkor egy idő után egyre nehezebben tudunk majd különbséget tenni megbízható és megbízhatatlan információk között, és mind kevésbé leszünk felvértezve a szándékos manipulációval szemben.
Szabó Henrietta festőművész megkérdezte pályatársait, kinek milyen tapasztalata van az anyaság és a művészet összehangolásáról. Felhívására húsz nő küldött választ, szövegeiket összefűzi a bűntudat, a megvalósulatlanság és az elszigetelődés érzése, miközben a sorok között ott motoszkál a nagy kérdés: lehetnek-e a gyerekek a „főművek”, és ha igen, az kinek lesz jó.