Gyurkó Szilvia cikkei

Akár szerethetnénk is a pedagógusokat. Akár fontos is lehetne nekünk (mindannyiunknak), hogy hogy vannak és hogy érzik magukat. Akár együtt is érezhetnénk velük. Akár meg is becsülhetnénk őket. Akár lehetne a közös társadalmi felelősségünk is, hogy jól legyen mindenki, aki gyerekekkel foglalkozik, a szülőktől kezdve a nagyszülőkön át az óvodai és iskolai szakemberekig. Lehetne így is.

Három év alatt a duplájára nőtt azoknak a gyerekeknek a száma, akik ismeretlenül kapcsolatba léptek valakivel a neten. Az esetek negyedében jogsértés is történt – a leggyakrabban szexting. És mindeközben úgy adjuk oda az adatainkat (felnőttek és gyerekek egyaránt), mintha nem lenne holnap.

Ahonnan kivonultak az oroszok, nők, gyerekek, férfiak mesélnek az átéltekről. A bizonyítás, az eljárások megindítása, az elkövetők megbüntetése még előttük áll – és reméljük, hogy meg is történik. De amit a túlélők mesélnek, annak nagyon fontos tanulságai vannak már most is. Békeidőben. Számunkra.

„Nem szeretnék Cassandra lenni, de muszáj újra elmondani: baj van. Nagyon nagy. Nem képzeletbeli, nem ideológiai vagy politikai, hanem kézzelfogható, emberéletben mérhető, valóságos. És nem tudom, hogy meddig tartunk még ki”. Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember gondolatai a magyar gyermekvédelem helyzetéről.

Kik azok a pedofilok? Hányan vannak? Inkább férfiak vagy inkább nők az elkövetők? És az áldozatok? Meg lehetne előzni valahogy? Egyáltalán, mi a pedofília? És miért válik valaki azzá? Ilyen kérdéseket jár közbe írásában gyerekjogi szakértőnk.