Doffek Gábor: Ma nincs itthon olyasmi, hogy „együtt”. Amit a gyűlölet és a rettegés tart össze, az nem létezik
Megkérjük az utolsót, hogy kapcsolja le a villanyt.
Megkérjük az utolsót, hogy kapcsolja le a villanyt.
„Félelmet láttam a saját gyerekem szemében, és ez elviselhetetlen volt. Tőlem ne féljen a gyerek” – írja Gábor, akit nagyon megrázott egy incidens, de egyúttal el is gondolkodtatott. Szabad-e kiabálni a gyerekkel, és ha igen, mikor?
„A párkapcsolati alkalmazkodás ugyanis rohadtul nem nehéz. Csak akkor válik azzá, ha nem mindkét fél csinálja, ha az egyik rájátszik, elvárja, ügyet csinál belőle, felemlegeti, hivatkozik rá.” Néha nem árt emlékeztetni magunkat arra, milyen jó a másik kedvében járni, apró figyelmességekkel örömet szerezni, vagy kis erőfeszítéssel engedményeket tenni – mert attól mindkettőnknek jobb lesz.
Kisgyerekes családokban hatalmas segítség, ha van legalább egy bevethető nagyszülő, aki segít átevickélni a nyári szünet, az iskola- és óvodabezárás okozta hézagokon. Doffek Gábor most az ősz közeledtével szeretné megköszönni minden nagyszülőnek a temérdek támogatást, minőségi időt, szeretetet.
„Bár őszinte kritikusa vagyok a férfinemnek, mégis úgy gondolom, néhány fontos dologban igenis lehet ránk hallgatni, lehet tőlünk tanulni, netán ellesni pár trükköt. Az egyik ilyen a külvilág kizárásának képessége.”