Keresés

Révész Margit a magyar gyógypedagógia egyik úttörője volt. Már a 20. század elején szanatóriumot hozott létre Zugligetben a sajátos nevelési igényű – akkoriban „idegesnek” vagy „ideggyengének” nevezett – gyermekek számára, ahol forradalmian új módszereket alkalmazott.

Már az is kuriózumnak számított a 20. század elején, hogy a férj és a feleség is festőművész legyen, ráadásul mindketten korszakalkotó életművet hozzanak létre. Az pedig még ritkább az alkotói házaspárok körében, hogy rivalizálás nélkül, egymást támogatva, valódi partnerként éljenek és dolgozzanak. S ha lehet még fokozni: Galimbertiék szerelme is egészen különleges volt. Nemcsak műveikkel előzték meg a korukat, hanem azzal is, ahogyan éltek és gondolkodtak.

Tizenöt évig szolgált a kannibál törzsek között Molnár Mária magyar diakonissza (azaz egyházi kötelékben lelki gondozást, illetve szociális, nevelői munkát, betegápolást hivatásszerűen végző nővér), aki végül mártírhalált halt. És nem. Nem a bennszülöttek falták fel.

Don Carlos, a spanyol infáns valóban létezett, de egészen másmilyen volt, mint amilyennek a színpadon látjuk. Nem volt hősszerelmes vagy szabadsághős, csupán egy belterjes királyi család sérült tagja.

Miklya Luzsányi Mónika az elmúlt néhány évben négy, azaz négy darab nagy sikerű könyvet írt a reformkor híres és népszerű szereplőiről: Szendrey Júliáról és Petőfi Sándorról.

Esett a havas eső 1848. március 15-én, de sem az eső, sem a hideg nem tudta kioltani a forradalmi lángot a márciusi ifjak szívében. És a szerelmet sem. Mert bizony ezen a napon több szerelem is fellángolt vagy megpecsételődött.

Camille Claudel férfiak árnyékában élte le az életét. Az öccse, Paul Claudel ismert irodalmár volt, és diplomataként is szép karriert futott be. A másik férfi, akihez bonyolult kapcsolat fűzte, Auguste Rodin volt: egyszerre volt tanítványa, múzsája, munkatársa és szeretője is. Pedig Claudel maga is igen tehetséges szobrász volt, ám alig-alig tudott kilépni a reflektorfénybe saját jogán.

Rómeó és Júlia vagy Héloïse és Abélard szerelmének történetét sokan ismerik, ám Pedro (I. Péter), portugál király és Inês de Castro nevét csak kevesen. Pedig az ő kapcsolatuk is bővelkedett fordulatokban, tragédiákban, sőt, horrorisztikus eseményekben is.

Ha meghalljuk a szót: Miss Dior, valószínűleg a parfüm jut először eszünkbe, esetleg érezzük is az illatát, látjuk a millió virággal megszórt provence-i mezőket. Ám a háború, a hősiesség, a koncentrációs tábor vagy az erőltetett menet szavak véletlenül sem ugranának be. Pedig a valódi Miss Dior, pontosabban Mademoiselle Dior életének egy szakaszát ezekkel a szavakkal jellemezhetnénk.