–

Négy esküvő volt azon a nyáron. Mari és Pali esküvőjét vártam a legjobban. A Balaton partján lesz a szertartás, a Dugó adja össze őket. A lányok koszorúslányok lesznek, a fiúk pedig elrabolják a menyasszonyt, szigorúan az éjféli káposzta után. Ez volt a terv.

Aztán a leánybúcsún beütött a krach.

A csapat hónapokig szervezte a búcsút a titkos Messenger-csoportban, annyi üzenet jött, állandóan pittyentek a telefonok, és mindig volt valaki, akinek el kellett magyarázni, hogy miről van szó napok óta. A videó, a feladatok, a menetrend, a szétosztott költségek.

Szikrázó napsütés volt, amikor elindultak az Astoriáról. Team Bride, limuzin, koktél. Lizinek és Fifinek pisilnie kellett, de Vivien, a legkreatívabb szervező, a kinevezett vezér rájuk parancsolt, hogy ne demoralizálják a többieket. Mari kicsit feszengett az elején, hiszen összeengedte a barátnőit, akiket különböző korszakaiból ismert. Ezen kívül a Bride to be feliratú keresztpántja nagyon melegítette a huszonkilenc fokban. Nem egészen így képzelte a felhőtlen bulizást.

A bulinegyedben már nem csini csapatnak néztek ki, inkább egy rózsaszín hordának, egy kifordított kecskének. Most következtek a várva várt feladatok. Először telefonszámokat kellett gyűjteni szép fiúktól. Csak egy fordult el Maritól szó nélkül, a többi mind megadta a számát. Egyikük – hihi – Mari mellére írta piros filccel, és eközben Mari mellbimbójának udvara egy icipicit kivillant a fehér melltartóból. A hideg, nedves filc karcolt, igazából nem volt kellemes érzés.

Ezután csúnya fiúktól kellett aláírást kunyerálni. Készségesek voltak, de Mari úgy érezte, megalázó aláírást kérni olyasvalakitől, akire egyébként rá sem néztél volna. 

Lizi felvetette, hogy Mari kérhetne autogramot attól a maga elé motyogó, nem túl tiszta tagtól is, miért ne? Mari megijedt, mert nem akarta, hogy az a tag is hozzáérjen esetleg, mint a korábbi fiú, a melléhez. De nem akarta megbántani sem azzal, hogy nem akarja, hogy hozzáérjen. Valljuk be, félt tőle. Végül elmismásolta a feladatot, azt mondta, éhes, és menjenek inkább a szállásra, ahol az éjjel többi részét tölteni fogják. Lizi és Vivi összekülönböztek ezen. Vivi foglalta le a szállást, és ő már szívesen ment volna. Lizi viszont nagyon forszírozta a további feladatokat. Vivinek nem volt szimpatikus Lizi, aki már a titkos csoportban is csak kerékkötője volt a szervezésnek. Korábban nem ismerték egymást, Mari soha nem mutatta be őket. Lizit a néptánccsoportból ismerte tinikorából, Vivit pedig az egyetemen szedte össze. Fifi, Helga és Priszcilla gimis osztálytársak voltak, Maki, Szofi és Lana pedig valahogy tapadtak az évek során, volt, aki az éjszakában került Mari mellé, volt, aki kangoo edzésről, de Maki például Mari könyvelője volt. Gigi az unokatestvére.

Végül megérkeztek a kertvárosi Airbnb-be. A ház leginkább egy színes bútorraktárra hasonlított, ami előszeretettel ad otthont pornóforgatásoknak is. Az emberméretű zsiráfdekor kettétört nyakkal, a kékre mázolt vitrinben a stripper cipők, alattuk a buddhaszobor, a tükrös komód, az elromlott, vörös megvilágítású sziklaszökőkút a sarokban, valamint a szigszalaggal összetartott tévéképernyő mind arról árulkodtak, hogy a ház berendezője nem szűkölködött ötletekben, ám nem bővelkedett jóízlésben.

A néhai sztriptízrúd rögzítésének rondán megmaradt helye a plafonban és a padlón nevetésre ingerelte a lányokat, akik körbeülték a pucsító kámaszútra-szobrot, és kuncogva mesélték a legextrémebb szexuális élményeiket, egymást mind jobban és jobban túllicitálva. Aztán Lizi megragadta az alkalmat, hogy felkérdezze Vivit. Arról az esetről volt szó, amikor Vivi kissé összemelegedett Palival, a vőlegénnyel, amikor Mari és Pali egy időre szakításban voltak. Vivi halálra rémült, mert nem tudta, hogy Lizi tud erről. Mari elpirult, mert minden erejével azon volt évek óta, hogy soha ne jusson eszébe ez a momentum, ha Palira néz, ha Vivire néz, vagy ha úgy egyáltalán bármire néz, most pedig a legrosszabb forgatókönyv kezdett kibontakozni. Itt a vég.

Ekkor felvetette, hogy ehelyett a beszélgetés helyett inkább teljesítene még egy-két feladatot. De már a szálláson vannak, milyen feladatot lehet itt teljesíteni? Ekkor jött meg Lana faszija, aki kizárta magát, így kénytelen volt kitaxizni a városból a kulcsért a lányokhoz.

Amikor Robi belépett, hirtelen szemérmes csönd állt be. Maki, aki lemaradt a sztoriról, mert épp a tévét kötötte össze a laptoppal a későbbi videóhoz, azt hitte, Robi chippendale fiú, akit ezek szerint Mari tiltása ellenére mégis odahívtak.

Hatalmas nevetés rázta meg a villát, miután elmagyarázák Makinak, hogy Robi csak Lana szétszórt pasija, aki elfelejtette elrakni a kulcsát, mikor arra a kortárs kiállításmegnyitóra indult, amit részben ő maga szervezett.

Lizi szeme felcsillant, amikor kimondta, hogy Mari feladata levetkőztetni Robit, és megnyalni a hasizmait. Mari szeme nem csillant fel, de tágra nyílt. Lanáé is. Robié is. De hiszen ez egy leánybúcsú, miért ne történhetnének ilyesmik? Mari óvatosan közelebb lépett Robihoz, és a tekintetével engedélyt kért. Robi a tekintetével Lanától kért engedélyt, és már kész is volt a baj, mert Lana tekintete nem igazán adott engedélyt, Robié viszont igen, és így Mari végül ügyetlenül lerángatta Robiról a pólót. Közben a kiállításról kérdezgette, hogy elvegye a dolog élét, és amikor megnyalta az egyébként még elég hóka bőrt, és érezte, ahogy Robi összerándul, Lana összeszorította az öklét és a száját, és elhatározta, hogy nem fog balhét csapni, elvégre évekig volt egy kultikus belpesti hely csaposa, és mint ilyen, belevaló, bulis és központi ember, hovatovább nő.

Vivi közbe akart lépni, mert a palis eset óta tudta, hogy a barátnők közti tabu nem vicc. Lana hálás volt ezért Vivinek, ugyanakkor kénytelen volt azt mutatni, hogy belevaló és bulis, tehát kiadta a feladatot Vivinek, hogy húzza le Robiról a nadrágot is, ha már elkezdték, ne álljanak meg ennyinél.

Vivi bocsánatkérő mozdulattal huzigálta le Robiról a nadrágot, de nem tudott mit kezdeni az újonnan kialakult, griffendéles alsógatyás helyzettel. Robi toporgott, Mari is abbahagyta a korábbi tevékenységét, és most ott álltak hárman, kissé kínosan, kissé szédülve.

Lizinek kész volt a következő ötlete: igyanak egy-egy felest mindannyian Robi köldökéből. Robi szerencsétlenkedett kicsit a hanyattfekvéssel a földön, aztán inkább feltápászkodott, és átmászott a kikopott, sárga kanapéra. Az első shotot Lana ihatta meg, eddig jól is haladtak, de aztán, amikor Lizire került a sor, elszabadultak az indulatok. Vivi meg akarta tiltani, hogy Lizi, a feladat kitalálója is igyon, de Lizi mégis szétlocsolta a tubit Robin, aki kínjában nevetett, hiszen csiklandozta az ital. Ebből Lana arra következtetett, hogy Robinak tetszik Lizi, és veszekedést kezdeményezett Robival. Gigi, akinek titokban bejött Robi, azon bőszült fel, hogy hozzá már el sem ért a feladat, és egyébként is a töke tele volt Lizivel. De a töke a többieknek is tele volt vele, és valaki viccesen felvetette, hogy jó lenne, ha a következő feladat az lenne, hogy Lizit feláldozzák, levágják, és a kinti mozaikdelfines, koszlott vizű medencébe dobják.

Előbb nézzük meg a videót!, kiáltotta Vivi, aki rengeteget dolgozott a videón, amiben házassági jótanácsokkal látják el Marit a különböző barátok és rokonok. De ekkorra mindenki fellelkesült, és Lizit bár le nem vágták, megfogták a kezénél és a lábánál, kirángatták a kertbe, és beledobták a medencébe. Úgy sikoltozott közben, mintha nyúznák.

És én? Én csak álltam, figyeltem és megállapítottam magamban, hogy lám, visszütött az a rengeteg tízperces hangüzenet, amiben egymást szidták egymás háta mögött, és az a sokezer screenshot, amit privát beszélgetésekről küldözgettek egymásnak keresztbe-kasul az évek során. Mindig mondtam, hogy nem túl etikus az ilyesmi.

Ezután Lizit vizesen kizárták a házból, és akkor sem engedték be, amikor megérkezett a vihar.

Amikor megnézték a videót, mindenki meghatódott, Mari sírt is kicsit, felszakadtak az érzelmi gátak, és mindenki megbeszélte mindenkivel a felhalmozódott konfliktusokat. Egész éjjel lelkiztek és kacagtak.

Akkor már nem kacagtak, amikor nem sokkal később Lizi belehalt a tüdőgyulladás szövődményeibe.

Kemény Zsófi

Fotó: Németh Botond