Jobb tanulni, mint félni, de az sem mindegy, kitől! – Találkozás NAO-val, az emberszabású robottal

–

Először is tisztázzuk: mi micsoda?

Aki olyan laikusként indul neki a témának, mint én, javaslom először az AI (Artificial Intelligence), azaz magyarul MI (mesterséges intelligencia) fogalmát értelmezni – hogy véletlenül se keverjük egy „egyszerű" nagy teljesítményű számítógéppel vagy egy robot kinézetű tárggyal.

A számítógép maga például elképesztő mennyiségű adatot tud tárolni, utasításra rendszerezni, elemezni, de magától nem képes a fejlődésre. Egy robotnak kinéző valami pedig belső tudás nélkül csak egy robotnak kinéző valami marad. Puszta tárgy. Az AI nem egyenlő egy mindent tudó robottal sem, mondjuk, a Star Wars-sorozat C-3PO-jával, aki saját bevallása szerint hatmillió nyelvet, azaz közlési formát beszél anyanyelvi szinten.

A lényeg:

a mesterséges intelligencia abban különbözik minden eddigi más technikai vívmánytól, hogy képes magától tanulni, fejlődni, tulajdonképpen „egy olyan sokrétű technológia, ami az emberi gondolkodás tükrözését tűzte ki célul. Az MI nem önálló entitás, fajtái és felhasználási típusai nagyban különböznek.”

– mondja Tüdős Anna, kurátor és kutató, aki a Goethe Intézetben két workshopot is vezetett „Mesterséges Intelligencia és mi” illetve „Okos városok, okos otthonok és intelligens gépek” címmel.

A mesterségesintelligencia-alapú rendszerek működése speciális algoritmusokon alapul, amelyek hosszabb-rövidebb tanulási folyamat után felismernek bármilyen háromdimenziós tárgyat, élőlényt, törvényszerűséget, összefüggést, analógiát, szabályokat és mindezek alapján egyre nagyobb gyorsasággal képesek az embernél kisebb hibaszázalékkal használni a tudásukat. Félelmetes? Az. De közben nagyon izgalmas, és telis-tele van lehetőséggel, amely az ember életét könnyebbé teszi. 

Sakk, matt, go

Az okos számítógép és a MI közötti átmenetet talán azzal lehet a legjobban szemléltetni a laikus közönség számára, hogy huszonhárom évvel ezelőtt a sakkvilágbajnok Kaszparovot a világon először legyőzte az IBM szuperszámítógépe, a Deep Blue, amely még nem volt képes önmagát tanítani, „csupán” a benne tárolt összes lépési lehetőséget, kombinációt használta.

Ez, tehát az algoritmus-alapú saját tanulási képesség teszi a mesterséges intelligenciát.

Van egy, a sakknál is összetettebb és bonyolultabb játék, a Go, amit Edward Lasker sakkmester és go-játékos így jellemzett: „Míg a sakk barokkos szabályait csak az ember alkothatta, a go szabályrendszere annyira elegáns, szervezett és szigorúan logikus, hogy ha léteznek még az univerzumban máshol intelligens életformák, azok szinte biztos, hogy játszanak gót.”

Ez lett tehát a következő kihívás, és ehhez egy MI-alapú programnak, ebben az esetben az AlphaGo-nak sokkal, de sokkal több időre, tanulásra, hibák felfedezésére és kijavítására volt szüksége, mire „a gép” a kaszparovi fiaskó után húsz évvel,

2017-ben világ legerősebb gojátékosának tartott kilenc danos Ko Csie-t három játszmából álló mérkőzésen úgy tudta legyőzni, hogy az első partit fél ponttal nyerte, a másik kettőt Ko Csie feladta. Majd azt nyilatkozta, hogy az AlphaGo minden bizonnyal a go istene… 

Hello, NAO!

Az elmúlt két évtizedben a mesterséges intelligencia óriási fejlődésen ment keresztül. Európának azonban óriási lemaradása van a robotika terén Amerikához és Ázsiához képest.

Ez a legfőbb oka annak, hogy a Goethe Intézet úgy döntött, megpróbálja bemutatni, az emberekhez közelebb hozni ezt az újfajta tudást. Dr. Evelin Hust igazgató az meséli nekem, hogy „az Intézet már régen túllépett azon, hogy »csak« a szűken vett kultúrával, könyvekkel, zenével foglalkozzon, egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a tudományos, az emberiséget foglalkoztató kérdésekre, fejlesztésre, annak oktatására is.”

Ennek az edukációs folyamatnak egyik legizgalmasabb fejezete a kis, emberszabású robot, az európai fejlesztésű NAO – aki a hazai Goethe Intézetben NaoMi néven fut. Ő most épp a „Generation A=Algorithmus“-projekt keretén belül turnézik egy másik társával Európában és azon túl is. 

A majdnem hatvan centis, kedves, szinte játékszerű jelenség túlmutat önmagán; egész egyszerűen alkatánál, barátságos külalakjánál fogva kicsit talán kézzelfoghatóbbá teszi a mesterséges intelligenciát az emberek számára.

Online workshopokon vele találkozva elindulhat végre egy közös gondolkodás arról, hogy miként férnek meg ők biztonsággal a mi jövőnkben.

Dr. Evelin Hust szerint a francia gyártású robot újabb fejezete e fontos utazásnak Európa és az Intézet számára. A Goethe Intézet ugyanis már régóta együttműködik más tudományos intézményekkel, hazánkban például a SZTAKI-val, ahová a közös munka gyümölcseként jövőre várhatóan egy ösztöndíjas is érkezik Németországból. Az Intézet részt vesz az edukációban is.

Ugyan NAO nem beszél hatmillió nyelven, csupán angolul és franciául tud, de tanítással, tanulással képes lenne bármelyik nyelv elsajátítására. Ahogy az igazgató mondja, egyenlőre még ők is néha nehezen értik egymást, mivel dr. Hust enyhe német akcentusa miatt a kis robot nem mindig tudja értelmezni az angolul elmondott utasításokat… De a lényeg nem is ez, hanem a lehetőségek: „Nemcsak a beleprogramozott utasításokat képes végrehajtani, hanem régi mintákból képes fejlődni és bonyolultabb megoldásokat létrehozni, éppen ez a mesterséges intelligencia lényege” – meséli dr. Evelin Hust, akit egyébként

cseppet sem rémiszt meg a gondolat, hogy a robotok „túltanulnak” minket. Ő inkább a lehetőségek végtelen tárházát látja benne, bár hozzáteszi: „kizárólag az emberen múlik, hogy ezeket a lehetőségeket hogyan aknázza ki.”

Minden az emberen múlik

Hogy a mesterségesintelligencia-alapú megoldások milyen lehetőségeket nyitnak meg az emberiség előtt, Tüdős Anna kurátor sorolja. Már most képesek vagyunk betegségek korai diagnosztizálására, különféle kutatási eredmények hatékonyabb összekapcsolására, de segítségükkel a környezetvédelemben is jobban teljesíthetünk. Vagy éppen szebben kommunikálhatunk egymással; a mindennapjainkban velünk élő mesterséges intelligencia például már felismeri, ha valaki gyűlöletkeltő posztot közöl, képes azt letiltani, és ha valami miatt mégis hibásan ítélte meg, és rossz döntést hozott, akkor tud tanulni a hibájából: legközelebb jobban dönt.

Még millió pozitív példával lehetne érvelni az MI mellett, de az Intézet kutatója és igazgatója is tisztában van azzal, hogy az emberi félelem, a filmek, könyvek alapján szerzett disztópikus látomások nagyon mély nyomot hagytak sokakon. Anna szerint ezért alapvető fontosságú, hogy az ember tényleg felelősen, okosan és szabályozottan használja a tudomány fejlődésében rejlő lehetőségeket.

„A rohamosan fejlődő technológiával párhuzamosan dolgozzanak ki egy »használati útmutatót«, amelynek betartásával elkerülhetjük a katasztrófákat, például az emberi jogok sérülését” – mondja. 

Az alapvető etikai normákat az embernek kell betartania. Hiszen mi, emberek tervezzük az algoritmusokat és robotokat, mi, emberek segítjük őket a tanulásban, így a mi felelősségünk az is, hogy milyen értékek mentén működnek.

Mert ha nem a megfelelő ember van a közelben, a tudomány veszélyes lehet, láttunk erre már számos példát a történelem folyamán.

Anna szavaival élve: „a tisztesség, a felelősség és a társadalmunkra gyakorolt hosszú távú hatások figyelembevétele elengedhetetlen az algoritmusgeneráció jövőjének alakítása során. El kell engedni a »jó« és »gonosz« mesterséges intelligencia képzeteit. Ahelyett, hogy a gépeket szeretnénk intelligensebbé tenni, arra kelljen koncentrálni, hogyan lehet az AI-technológia segítségével az emberi cselekedetet optimalizálni, egy jobb jövő érdekében.”

Szóval nem félni kell, hanem tanulni. Jó szabályokat alkotni és azokat felelősen betartani. Ember és robot egymásrautaltságát pedig nem érdemes fenyegető jövőként felfogni. De ehhez nemcsak a technikai zsenialitásra, hanem az alapvető emberi érték- és jogrend tiszteletben tartására is szükség van.

Marossy Kriszta

A Goethe Intézet, a Mesterséges Intelligencia és mi programjáról, workshopjairól bővebben megéri ITT tájékozódni.

Képek: Chripkó Lili/WMN